Férgek és arcjelek


Míután azonban itt Zelenikán Dél-Dalmácía a vagyonom, férgek és arcjelek életem sem lehetett mindig teljes biztonságban, annál inkább nem, hogy háború kitörése is várható volt ban a Balkán-háborúami azután ben be is következett.

Ezért az egész kéziratot egy, bár könyv alakba kötött másolatba leírtam, azon szándékkal, hogy ezt Budapesten élő nagybátyámnak Jaczkó Manó, hon- védelmi miniszteri tanácsos küldjem el megőrzésre, azon esetre, ha az eredeti kézirat itt elveszne.

E máso- latban a rajzokat, amelyek a szöveg magyarázatául és ahhoz egyúttal bizonyító anyagul is szolgáltak, csak le- egyszerűsítve és nem is valamennyit, vázlatosan férgek és arcjelek tettem meg Hercegnovi akkor Castelnuovo-nak neve- 8 zett város közjegyzője által e könyv elejére hivatalos hi- telesítést is tétettem, azért hogy a könyv annak bizonyí- tékául is szolgálhasson, hogy e másolat ben készült és parazita művészet tehát mindazt, amít tartalmaz, én már ben tudtam.

Szándékoztam tehát e könyv alakú másolatot említett nagybátyámnak megküldeni, amire azonban az első világháború kitörése miatt már nem került férgek és arcjelek.

Ne- kem be kellett vonulnom katonának, nagybátyám pedig meghalt.

Úgyhogy a könyvnek még ma, ban, a második világháború után is, itt Zelenikán, birtokában vagyok. A két világháború közötti időben azonban készí- tettem e művemről még egy, sokkal jobban s érettebb elmével kidolgozott, javított másolatot, szintén saját raj- zaimmal illusztrálva, amelyet viszont nem sokkal a máso- dik világháború kitörése előtt Budapestre küldtem Pethő Tíbor dr.

Említett ba- rátom a Magyarországot megszálló oroszok elől Német- országba menekült, ahol nyoma veszett, illetve a légi bombázás áldozata lett, a kézirat pedig vagy még Alsó- Gödön Budapest mellettbarátom ottani házával együtt, amelyet szintén légibomba találat ért, valószínű- leg elpusztult, vagy pedig már a kiadónál Budapesten. Ugyanis Germarzné született Jókay Lenke ismerősöm egy áprilisában kelt levelében azt írja, hogy a mű már egy kiadónál volt.

E kiadót egy júliusában kelt levelében Makkay Zoltán néven meg is nevezi, aki sze- rinte azonban az oroszok és kommunisták elől szintén menekült. Budapesti címét is megadta, ami Üllői út 25 II.

Ezért tehát most, 71 éves öreg koromban, hozzákezdek e mű újbóli megírásához, még ha kétes is hogy vajon be fogome fejezhetni Az elveszett Az Ascaris hosszú megvolt pon- 9 tos korbféreg terjedt, idézetek, rajzok, ábrázolatok, amelyek bizo- nyító anyagot képeztek, a kézirattal együtt elvesztek, de viszont ma az egészet sokkal rendszeresebben és oksze- rűbben fogom összeállítani tudni mint régen, még fiatal koromban, úgyhogy bízom abban, hogy e jelen kézira- tom, ha befejeznem még sikerül, állításaim helyes voltát ugyanúgy avagy talán még jobban is bízonyítandhatja, mint az elveszett.

Mondotta volt nekem, hogy Csodaszarvas regénkről se gondoljam, hogy az csak amolyan költői de naív és valótlan rege, mert annak minden szava csak jel- képezés, aminek értelmét azonban ma már senki sem tudja, és hogy annak máig fönnmaradott alakja egy ős- régi nagyszerű egésznek csak utolsó maradványa. Ő, Désy, mondotta volt nekem azt is, hogy a mi ősmű- veltségünk ezredévekkel régibb az árja és sémita népek keletkezésénél is, valamint ő mondotta volt nekem azt is, ne hinném hogy ősvallásunk amolyan csak lóáldoza- 10 tokból és holmi babonákból álló barbár valami volt, ami- lyennek ellenségeink és a tudatlanok mondják, tanítják és hiszik.

Holott ma belátom, hogy habár Désy állításai részben tényleg téve- mérgező parazita, de mégis egy még ismeretlen de nagyszerű valóság derengései voltak, amelyet ő székely őseitől, atyáitól örökölt.

Úgyszintén észrevettem, hogy hiszen többi állí- tásai is mind egy a kereszténység elfogadása következ- tében feledésbe merült de ott, az erdélyi havasok és er- dőségek között, a férgek és arcjelek elszigetelve élő székely- magyaroknál homályos és az idegenek megvetése és kárhoztatása miatt csak titokban mégis még élő hagyo- férgek és arcjelek részei, amelyeket ő is atyáitól örökölt.

Mondotta volt nekem azt is, hogy őseink vallása erkölcsi alapjai a kereszténységénél sokkal fennköltebbek voltak. Bár régen, fiatal koromban, Désy halála után, tanításait részben már feledni is kezdtem, részben pedig tévesek- nek tartottam és, művészként, már inkább csak a ma- gyar férgek és arcjelek és a magyar ornamentika iránt kezd- tem érdeklődni, utóbb azonban, de még mindig igen fia- talon és katonai szolgálatom ideje előtt, megismerked- tem a szintén ősmagyar dolgokkal foglalkozó de szintén már öreg Fáy Elekkel és a vele férgek és arcjelek beszélgetései nyomán ősműveltségünk és ősvallásunk iránt ismét mind lelkesebben kezdtem érdeklődni, úgyhogy ben, egy 11 évvel korábban mint kellett volna, beállottam katonának.

Erdélyben, a 2 számú huszárezredhez, hogy ott, mivel ezt anyagilag másképp nem tehettem volna, három évig a magyar népet tanulmányozhassam. Eközben, miután egyszer Désyt említettem, Fáy meglepődten mondotta volt el, hogy hiszen Désy Ferencet ő is ismerte sőt hogy ősműveltségünkről és ősvallásunkról szóló egész elmélete alapeszméit is tulajdonképpen az öreg Désytől kapta, és hogy ő az egészet csak továbbfejlesz- tette, jobban kidolgozta, bővitette de természetesen el- hagyva Désy nyilvánvaló tévedéseit.

FriedmannA tenyészidőszakon kívül nagyon kacsa kacsa, és nagy állományokat alkothat.

Mikor azután ben Fáy könyve is megjelent és ő en- nek egy példányát nekem is megküldötte, azt olvasgatva győződtem meg teljesen afelől, hogy úgy Désynek mint neki is sok dologban mennyire igaza van. Mind az tehát, amit elveszett művemben megírtam és itt most újból megírok, nem más, mint folytatása és továbbfejlesztése a Désy által megállapított elméletnek, amelynek alapjait ő a székely hagyományokból örökölte volt.

A KORTÁRS SEGÍTÉS KÉZIKÖNYVE

Művé- ben bebizonyítva ezen kívül csak még annyit láthatunk, hogy a turániak, és ezek között a magyar nemzet is, ős- régi művelt népek, valamint, hogy a magyar nyelv is a sémita és árja nyelveknél régibb, illetve hogy ősalakjá- ban már eme nyelvek keletkezése előtt is megvolt. Hogy pedig a Désy által megismert nyelvi jelenségeket bőveb- ben bírta kifejteni és kimutatni, ezt elsősorban is nagy nyelvtudásának magyar, francia, angol, német, latin, férgek és arcjelek és hébervalamint szorgalmas tudományos kuta- tó munkájának is köszönhetjük.

A mai emlős emberiséget ősrégi időkben egy másik, még félig a vízben, félig a szárazon élő kétéltű, tehát béka- szerű emberiség előzte meg, amely vagy a mai Magyar Alföld helyén volt tengerben és az akkor még szigetvilágot képezett Dunántúl vidékén, vagy pedig Földünk valamely azon részén keletkezett, amely része akkor ennek egyik vagy másik Sarka Pólusa volt, de 13 amely kétéltű emberiség onnan utóbb másfelé is elter- jedhetett.

De az egykori vulká- nosság maradványa az ottani több hővíz-forrás is. Igen régi ősidőkben földünk általában is melegebb volt még mint ma.

Viszont a Nap még kevésbé férgek és arcjelek izzó s kevésbé is világított, eltekintve attól, hogy akkoriban földünk lég- körében is több volt a vízpára, köd, felhő mint ma. A Föld ezen melegebb de nedvesebb őskorában amelyben szárazföld sokkal kevesebb volt, a tengerek pedig sokkal nagyobb felületét borították mint ma2 s amelyekben sem hüllők sem emlősök még nem léteztek. Márpedig, habár az emberiség szellemi haladását, fej- lettségét elsősorban is agyveleje nagy fejlettségének kö- szönheti, de gyógyszerek a paraziták mérgező véleményei nagy mértékben köszönheti fog- dosásra és tehát munkára is alkalmas kezeinek is, illetve tehát annak is, hogy hüvelykujja a többi ujjával szembe- állítható maradott, olyan amilyen ősrégi kétéltű elődeié volt.

Bizonyos pedig, hogy ez említett ős-kétéltűek, miként a maiak is, még szőrte- lenek voltak de viszont bőrűk még a mi körmeinkhez ha- sonló állományú lemezekkel volt bontva, némely fajnál csak a fejrészen, de másoknál a test más részein is, olyanképen mint a kétéltűek őseinél: az Őshalaknál, ami- lyenek például a kecsege és a tok, és amely lemezek ala- kultak azután át a felsőbbrendű halaknál pikkelyekké. Élettani tény pedig, hogy a férgek és arcjelek valóban az ősállatok ilyen páncélzata maradványai, de amelyek férgek és arcjelek állatfajnál karmokká specializálódtak.

Lássad: Kandra Kabos: Magyar mythologia. Tudjuk azonban, hogy ezen körömszerű anyagból álló páncélzat néhány emlős állatnál máig is megmaradott, például a dasypodidákná! Mani- didae De megvan az emberiség kétéltű ősei páncélzata emlé- ke, habár elmosódottabb alakban mint a magyaroknál, a görög Achilles és a német Siegfried-mondában is.

Azt vi- szont, hogy a kétéltűek a még teljesen vízi életet élő ős- halakból keletkeztek, ma már tudjuk. Ez már azért is ter- mészetes dolog mert hiszen, amint említjük, földünknek volt egy őskora, amelyben fölszíne tengerekkel és mo- csárvilággal volt borítva.

Mi több, a mi és rokon népeink regéi szerint a föld a tengerből bukott föl, eleintén igen kicsike volt és csak utóbb növekedett mind nagyobbra. Ezen említett békaszerű ős emberfajnak még három sze- me volt, vagyis a mai két szemén kívül volt még egy sze- me a fejtetőn, ott ahol ma a kisgyermek fejelágya van, 16 vagyis a koponya homlokcsontja frontalis és két oldal- csontja a két parietalis találkozása helyén, ott ahol a három csont között azon rés van, amely a gyermeknél csak már néhány éves korában nől be teljesen.

Az ősko- rok békaszerű stegocephal állatai koponyáján azonban e rés nem nőlt be, hanem ott egy megmaradó, rendes ke- rek nyílásban, volt tehát harmadik szemük. Tudjuk pedig hogy az ausztráliai4 Sphenodon férgek és arcjelek nevű gyíksze- rű állatnak, amely csontalkata szerint mintegy átmenetet képez a kétéltűek és az őskori dinoszauruszok között, e harmadik szeme, bár ma elkorcsosultan és csak a bőr alatt, de még teljesen fölismerhető alakúan, máig is megvan még.

Fuss át rajtuk szemeiddel. Minden szóharangja csupán a dicsőségről cseng. Nőm örvendeni fog híremen. A szegény nő!

E szem, még visszafejlődöttebb maradványa azonban az embernél is megvan még az agyvelőben és ez az úgyne- vezett tobozmirigy epiphysisamely ma, amint az el- korcsosuló szervekkel többnyire történni szokott, később más működést kapott a szervezetben, vagyis ma bizo- nyos hormont termel.

E mirigy azonban eredetileg a har- madik szem agyvelőbeli látóközpontja volt. E szem azon- ban nem tabletták helminták levamiszol közönséges fényrezgések útján látott, hanem talán az infravörösek útján, valószínűbb azonban, hogy látóképessége a villanyos rezgéseken alapult, illetve látá- sához ezeket használta föl. Vagyis tehát e szem látott ott is ahol a más két szem férgek és arcjelek teljes sötétség avagy sűrű köd volt, viszont teljes sötétség volt számára ha a levegőben vagy éterben infravörös fény avagy villanyos- ság hiányozott, csakhogy akkor ezen kétéltű ősállatok és ősemberek ilyenkor a más két szemükkel láttak.

Hogy tehát az ős-kétéltűeknek ilyen harmadik szeme is képződött, ennek igen természetes oka éppen az hogy, amint említjük, akkoriban a mainál melegebb de nagyobb vízfelületű Föld légköre sokkal párateltebb, nedvesebb volt és ennélfogva sokkal többször volt ködös is.

Ha pedig a viharok gyakoribbak voltak, akkor a lég- körben több villanyosság hatékony gyógyszerek helminták ellen lehetett, a mainál sokkal több villámlással is.

Eszerint tehát a harmadik szemre még valóban szükség volt de amely szem viszont azért korcsosult el, majd tűnt el egészen is, mert a későbbi tisztább légkörben és több napfényben a másik két szem fejlődött ki mind tökéletesebbre, a harmadikra pedig mind kevésbé volt már szükség, amiért is ez, miként a keveset férgek és arcjelek avagy nem használt szervek mindig, el- csenevészedett, majd az őskétéltűekből keletkező emlő- söknél végkép el is veszett.

Ám, mivel az infravörös férgek és arcjelek, valamint a villanyos rezgések is, sokkal áthatóbb erejűek mint a számunkra közönséges fényrezgések, ezért föltételezhető, hogy a Sphenodon punctatus má- sik nevén Hatteria punctata a harmadik szemével sötét- ben, ködben ma is lát, annak dacára is hogy ez fejbőre alatt van. De éppen mivel e szemnek, illetve agyvelőközpontnak, hogy lásson, nem fényhanem villanyrezgésekre volt szüksége, ezért még egy egészen más szerepe is lehe- tett.

Stroke a bolondoktól. Bolond fut. Kártya játék bolond: a játék szabályai

Tudjuk ma azt is, hogy agyvelőnk folyvást villanyos rezgéseket, azaz villanyos áramot is termel és ad le, ha csak igen gyöngét is. Már Galvan tapasztalatai és kísérle- tei is bebizonyították, hogy az izmok mozgását villanyos áram okozza, ami szerint tehát izmaink minden mozdula- tát az agyvelőből kiinduló és idegeken mint vezetéken át érkező villanyos áramlások okozzák, irányítják.

Hogy pe- 18 dig ez mennyire igaz, kétségtelenné teszi az hogy a villa- nyos halak rendkívül erős villanyos ütéseket is képesek leadni, márpedig megállapított, hogy a villanyos áramot termelő idegközpontjaik tökéletesen az emberi vagy álla- ti agyvelőével és idegekével azonos anyagból állanak, aminthogy idegeink bele is csak az agyvelőanyag szál- szerű nyúlványa.

Kétségtelennek tarthatjuk tehát azt is, hogy a gondolatátvitelnél telepáthiánál is a leadó és fölvevő egyén között az éteren villanyos rezgések men- nek férgek és arcjelek, ugyanúgy mint a rádiónál.

férgek és arcjelek

Régebben olvastam valahol hogy — már nem emlékezem Szumátra vagy Bor- neó szigete őserdőiben — élnek teljesen kezdetleges tör- zsek, amelyeknél a gondolatátvitel még egészen közön- séges valamiként van meg, annyira hogy ha az egyik kis településnél férgek és arcjelek baj van, úgy a szomszéd telepü- lésbélieket ezúton hívják segítségül.

Érthető pedig hogy éppen kezdetleges állapotú emberfajnál van ez még meg, amelynél az agyvelő tobozmirigye, azaz ezen egy- kor a villanyosság segítségével ilyképp működő szerv, még nincsen annyira visszafejlődve mint nálunk, mert hi- szen igen valószínű hogy a gondolatátvitelnél működő agyvelőközpont valóban a tobozmirigy és talán még an- nak közvetlen szomszédsága is. Másrészt ama nedves, gyakran ködös és félhomályos erdőségek mélyén pedig az éghajlati viszonyok némileg hasonlíthatók is Földünk említett vízbő korára és Kőszén korára, amelyben az első emlősök is keletkeztek.

db. „Terjed” szóra releváns honlap áttekinthető listája

Ezen Őserdőbeli viszonyok is te- hát hozzájárulhattak egy ott élő emberfaj e képessége fönnmaradásához. Sőt annak hogy e képesség nálunk Európában nagyobb mértékben hiányozik, egyik oka az is lehet, hogy a kereszténységben, tehát majdnem két ezredéven át, minden olyan egyént akinek olyanféle rendkívüli képessége volt mint amilyen a gondolatátvitel, a távolba látás vagy révülés trancea papság az ör- döggel cimboráló varázslónak, boszorkánynak tartotta s 19 az illetőt menthetetlenül máglyára vitette.

Természetes tehát, hogy ilyképpen, két ezredév alatt, nálunk ezrével irtatván ki, e képesség, ki kellett vesszen.

férgek és arcjelek

Nem tartom lehetetlennek, hogy az őskorok későbbi ide- jében kifejlődött emlős emberiség műveltsége első ele- meit valóban még a kétéltű emberiségtől örökölte, tanul- ta volt, amely kétéltű ősemberiség egy bizonyos időben talán már az egész általa lakható területeken el férgek és arcjelek ter- jedve, éppen úgy mint ahogy ennek kihalta után a mai emberiség van a Föld mai minden lakható területén el- terjedve.

Mindenesetre az egykori kétéltű emberiség ké- sői emlékezetét ismerhetjük föl a Berosus, Hyginus és Heladius által fönntartott Oannes-mondában, amely sze- rint ősrégi időkben az emberek, akik akkor még félig ál- latok voltak, a műveltséget olyan vízi lényektől tanulták volt, akik félig halak félig emberek voltak.

Ezek a monda szerint csak nappal jártak ki a tengerből és oktatták az embereket társadalmi életre, földművelésre, mestersé- gekre, de éjszakára a tengerbe tértek.

Viszont nálunk meg olyan mesealak maradott fönn több változatban Réka-Béka mesealakamely szerint a mesehős jár egy nagy béka bűvös segítségével a tó fenekére, ahol őt e béka tudományra és bölcsségre oktatja. A mesében e béka nőnemű, utóbb emberi nővé változik és a mesehős nejévé lesz. Szerintem tehát mindez annak elhomályo- sult emlékezete, hogy a mai emlős emberiség előtt léte- zett egy kétéltű ősemberiség, amelynek utolsó maradvá- nyait legrégibb, de már emberi őseink még látták, tőlük műveltségük első elemeit tanulták.

Igen valószínűnek tartom azt is, hogy már ama kétéltű emberiségnek is voltak cölöpépítményes falvaik avagy városaik és hogy tehát a mi őseink cölöpépítményes korbeli műveltsége is azoké utánzata volt.

Mindenesetre azt hiszem, hogy ha a cölöpépítményes kor műveltségét, annak tárgyi emlékeit valamint e műveltségnek népmeséinkben és mondáink- 20 ban fönnmaradott szellemi maradványait e szempontból is alaposan tanulmányozhatnók, úgy még igen sok érde- kesnél érdekesebb dologra jöhetnénk rá.

Például: Tudjuk hogy a mai békaféléknél a nemzés még nem történik tel- jes közösülés által, hanem hogy ezen állatok helminták tünetei és kezelése tojása- zaz pete-rakók, amelyeket a hím, — miként a halaknál is így van — csak azután termékenyíti meg miután ezek a nőstény testét már elhagyták. Viszont a kikelő ivadék a fölnőtt egyéneknek még csak kezdetleges álcája, ame- lyek eleintén halakként teljesen vízben élnek és a száraz- ra, levegőre csak kifejlett korukban jönnek ki.

Valószínű tehát, hogy a kétéltű emberiségnél is ez még körülbelül így volt. Hogy ugyanis náluk is létezett már szerelem, de még valóságos közösülés nélkül, aminthogy a hím-béka is már átölelve tartja ugyan párját de vele még nem kö- zösül sem erre alkalmas tagja még nincsen.

Úgyhogy a népünk körében élő — de a Bibliából hiányzó — hagyo- mánnyal egyezőleg azt vélhetjük hogy az Ádám-Éva hit- rege bűnbeesése sem egyéb mint a közösülés jelképezé- se és utóbb bűnnek eredendő bűnnek való félremagya- rázása, amire tehát a kígyó azaz tehát a hüllő tanította volna meg az embert, mivel hiszen a hüllőknél a közösü- férgek és arcjelek előbb jött létre mint az emlősöknél.

Hogy pedig férgek és arcjelek hit- regebeli alma őseinknél valóban nemi jelkép volt, ezt je- len művemben alább bizonyítandom. Bizonyos, hogy ezen egész Biblia-béli hitrege a mi ős-népeinktől szárma- zott a zsidókhoz, amely azonban csak költői és jelképes, nem szó szerint veendő rege volt, amelyet azonban sem a férgek és arcjelek sem később a kereszténység már nem értettek.

Igen valószínű tehát az is, hogy a már műveltséggel bíró de még kétéltű ősemberiség gyermekei sem voltak még a felnőttekhez hasonlóak és hogy őket e célra szolgáló közös medencében őrizték, ahol e kicsinyek még halacs- kákként úszkáltak és ahová a felnőltek számukra élelem- ről gondoskodtak, habár az is lehetséges hogy a szopta- 21 tásnak is már megvolt valamely ősalakja, mert hiszen tudjuk hogy némely békafélének is már vannak tejszerű nedvet termelő mirigyeik, amelyek segítségével ivadéku- kat úgy a nőstények mint a hímek is, táplálják.

Szerintem mai emberiségünk keletkezési helye minden- esetre Európa volt éspedig a Kárpát-Medence, vagyis Magyarország területe, népmeséinkből és mondáinkból következtethetőleg: a Csallóköz szigetei, amelyek azon- ban akkoriban még a Duna deltáját képezték volt, mivel az egész Alföldünk akkor még tenger volt, utóbb meg sokáig nagy tóés mocsárvilág. Régebben, a Biblia befo- lyása miatt, az emberiség őshazájának illetve a földi Pa- radicsom helyének Ázsiát éspedig Mezopotámiát tartot- ták.

Mások szerint és újabban Tibetet, ismét mások meg a Közép-Ázsia sík, ma sivatag részét vélték e helynek. Amely fölfogás azonban ma már teljesen megdőlt és az ember keletkezése helyének Európát tartják.

  • B visszajelzi A-nak, de nem értéke- li a hallottakat A vagy egyetért B interpretációjával, vagy nem, de újra elküldi az üzenetet.
  • Paraziták a tojásokon

E tu- dósok azon következtetésre jutottak, hogy az emberiség őshazája Európa azért kellett hogy legyen mivel az ása- tások bizonyosságai szerint sehol másutt oly sok, s az egész test viszket a parazitáktól sokféle emberszabású majom nem élt mint éppen itten, s hogy például Tibet és Ázsia hegyvidékei az ember ke- letkezése helyei már azért sem lehettek, mivel itt soha emberszabású majom sem élt, sem most nem él; már- pedig ahol ilyenek keletkezéséhez avagy megélhetésé- hez a természeti előföltételek nem voltak meg, ott az ember sem keletkezhetett.

Sőt Schwantes, művében emellett még azt is mondja, hogy sehol másutt nem ta- lálták az emberhez oly közel álló ma kihalt embersza- bású majmok maradványait, mint éppen férgek és arcjelek Közép-Duna területein. Amely területek pedig a magyar Nagy-alföld, 22 a magyar Kis-alföld, a Csallóköz szigeteivel, amelynek a Bécsi síkság német nevén: March-feld csak egyik nyúl- ványa.

Történelmi tény pedig hogy a Bécsi síkságot — miután az avarokat legyőzte — csak Nagy Károly telepí- tette be Bajorországból hozott németekkel, akik már ke- resztények voltak, miután e síkságról az ottani pogány fajunkbeli népet részben kiirtatta, elűzette, a maradékot pedig kereszténységre téríttetvén, elnémetesítette.

Könnyen előfordulhat, hogy idővel felhalmozódhatnak olyan adatok, amelyekre már nincs szükség a vállalkozásban. Az adatvédelem azonban ezekre az adatokra is kiterjed.

A Az Alföld egykori tengere valószínűleg csak akkor folyt le, amikor egyszer valamely nagy földrengés következté- ben a Déli-Kárpátokban a mai Vaskapu hasadéka táma- dott, amelyen át hagyja el a Duna ma is a Kárpát- Férgek és arcjelek. Majd e hasadékot a kagyló helminták víz ezredévek alatt mind mélyebbre mosta ki, úgy azután az alföldi ten- ger, majd a tóés mocsárvilág is mindinkább apadott, el- tekintve attól, hogy a föld szintet a szélhordta por, a fo- lyók hozta iszap és a korhadó növényi anyag is folyton emelték.

Van egy népi eredetű de költőink által is föl- használt mondánk, amely férgek és arcjelek egykor a Kárpát-ember kedvese a Tenger-asszony volt.

+MAGYAR ADORJÁN - Az Ősműveltség I PDF

Szerették egymást de egyszer nagyon összevesztek és a Tenger-asszony elha- gyá a Kárpát-embert. A veszekedés valószínűleg a nagy földrengést jelenti, amelynek folytán a hegy meghasa- dott és amely hasadékon át, a mai Vaskapun át, az alföl- di tenger vize lefolyt, ami után belőle csak tavak, mocsa- rak maradtak, valamint a Duna és a Tisza, meg a kisebb folyóvizek. Tudvalévő, hogy például Szeged város neve is mai nyelvünkben a sziget szónak felel meg, mivel ré- gen e helység még szigeten volt, nagy tavakkal körülvé- 23 ve és hogy a város mellett egyszer épületalap ásásakor a földben hajómaradványokra akadtak.

A Férgek és arcjelek előtti időkben a Föld egyik sarka Ma- gyarország területén volt, és éppen ezért itt akkor egyenletes örök tavasz uralkodott, ugyanúgy mint aho- gyan ma a Sarkakon örök tél van, mivel akkor egyebütt a Föld önmelege és a Nap heve miatt másutt még a mai egyenlítőnél is melegebb nyarak voltak, amiért is akkori- ban a Sarkakon kívüli területeken csak vízi állatok éltek és köztük a főképp vízi életmódú ős-kétéltűek.

Itt termé- szetesen még nem ezredéveknyi időkről lehet szó, ha- nem milliomod évekről, vagyis a Fold éghajlat viszonyai csak számos millió év alatt lettek olyanná amilyenek most, közben pedig voltak Jégkorszakok is, amely nagy lehűlések okát azonban a tudomány még biztosan meg- állapítani nem tudta.

Tény hogy népmeséink tudnak egy távoli elátkozott Jégországról is, amelyben minden jéggé fagyva s amelyben mindenki aki oda merészkedik ment- hetetlenül jéggé fagy, de amelyet a mesehősnek ez átok alól sikerül fölszabadítania, azt pedig ma már tudjuk, hogy népmeséink nagy férgek és arcjelek valamikor hitrege my- thosz volt és hogy mese hőseink is többnyire ősvallá- sunk Napistene, amely mese hősről ma is sokszor nem csak az mondatik hogy nagyerejű, hanem az is hogy igen szép is, és hogy nagy arany haja van, Szép Miklós, Szép Palkó, Magyar Miklós stb.

Népmeséinkből azon- ban nem csak arra következtethetni, hogy ősnépeinknek tudomása illetve hagyományos emlékezete volt arról, hogy a Föld egy részén valamikor Jégország azaz Jég- korszak volt, hanem részemről népmeséinkből már igen régen arra is következtettem volt, hogy az emberiség népmeséink szerint a magyarság vagy a Föld valame- lyik sarkán keletkezett, férgek és arcjelek ott még nem volt hideg, 24 vagy pedig valamelyik, de még nem hideg Sark egykor Magyarország területén kellett legyen, mivel hiszen számtalan jelből arra is következtetnem kellett, hogy a magyarság Őshazája is csak Magyarország lehetett, és- pedig éppen a Csallóköz.

Ezt, illetve azon sejtelmem, hogy képes keresztezett féreg Sarkak helyüket változtathatták volna, mivel ez lehetetlennek látszik, soha kimondani sem mertem, amíg egyszer, ha jól emlékezem, vagy ben, került kezembe a német Férgek és arcjelek kiadások két könyve: Dr. Márpedig egy nap a Sarkakon tart egy esztende- ig, illetve ott van fél évig nappal és fél évig éjszaka.

Há- rom avagy csak egynéhány napig pedig csak a Sarkak- hoz még közel eső részeken tart az év. Viszont népme- séink azon állítása, hogy Tündér Ilona szigetén azaz Tündérországban örök tavasz volt, ez meg azt jelentheti, hogy akkoriban a Csallóközben valóban a Föld önmelege miatt is örök enyhe időjárás volt, és mivel talán a Nap az akkori felhősebb légkör miatt ritkábban sütött, mint ma.

Nem lehetetlen azonban az sem, hogy akkoriban Föl- dünk szárazföld területe a mainál sokkal kisebb lévén még, és a mai KözépEurópa területe az Alpesekkel és a 25 Kárpátokkal még csak egy nagyobb szigetet képezett, de amelynek az Alföld helyén még egy beltengere is volt, és ennélfogva is e sziget éghajlata olyan enyhe és egyenle- tes lehetett, amilyen az óceániai szigetek egy része még ma is, éppen azért mivel a nagy víztömegek úgy a na- gyobb lehűlést mint a nagyobb hevülést férgek és arcjelek gátolják, el- egyenlítik.

Magyarországon, a Magas Kárpátokat kivéve, soha sem volt Jégkorszak, azért sem mert itt valószínűleg az egy- kori nagyfokú vulkánosság miatt ezt a Föld önmelege sem engedte meg. Hőforrások a Dunántúl, Budán s Ma- gyarország területén egyebütt ma is vannak, az Alföldön pedig bárhol fúrnak artézi kutat: forró víz tör föl. De hogy itt Jégkorszak sohasem volt, ezt az is bizonyítja, hogy az Alföldön nincsenek férgek és arcjelek hordta kőtömbök er- ratikus férgek és arcjeleksőt hogy ott egyáltalán semmilyen kő — még apró sem — található, amiből az tűnik ki, hogy a Kárpátokról sem hatoltak jégárak gleccserek soha az Alföldig, ha a Kárpátok lábainál voltak mi a férgek használata. Ezzel szemben tény, hogy még sokkal délebbre is, például a Cattarói öböl Dél-Dal- máciában is, valóságos jégár vájta fjord, férgek és arcjelek a nor- végiaiak, valamint egész Dalmácia és Görögország oly szakadozott partjai mindenütt a fjordokra emlékeztet- nek.

De a hegységeken túl a hi- deg szél földünket már nem érte, s e termékeny és bol- dog országban férgek és arcjelek enyhe időjárás volt, ők pedig itt bé- kében, harcot, gonoszságot, s betegségeket nem ismer- ve, boldogan éltek.

férgek és arcjelek

Húst nem ettek, állatokat sem öltek és csak gyümölccsel, tejjel és mézzel táplálkozva, több száz évig éltek, miután az életet már unva, fájdalom nél- kül, csendesen haltak meg. E hyperboreusok igen művelt skyta szittya nép voltak, nagy szeretettel tisztelték Apollón és Artemisz istenségeiket, amelyek tiszteletét a görögök is tőlük örökölték, valamint műveltségüket is.

Országukon folyt át az Isztrosz a Duna és országuk egészen az Isztrosz forrásáig ért. Náluk a Nap egy esz- tendőben egyszer kelt föl és egyszer nyugodott le, vagy- is náluk egy nap és egy éj egy esztendő volt. Ami tehát csak a Sarkakon van így, de tudjuk már, hogy egykor giardia diet for humans Föld valamelyik Sarka, íme tehát eszerint az északi, való- ban Magyarország területén volt.