Evolúciós paraziták


Ha a parazita a környezeten át terjed egyik gazdáról a másikra, mint a növényevő rovarok, nagyobb evolúciós paraziták váltanak gazdanövényt, így a filogenetikai mintázatok a növények és növényevők között ritkán mutatnak erős konkordanciát.

Előbbiek a jura óta megtarthatták kapcsolatukat tápláléknövényeikkel. A régi szép kapcsolatoknak néha paraziták elhagyják a testet nyomai is vannak: a mai gyömbérnövényen ugyanolyan rágásnyomok vannak, mint krétakori elődjén.

evolúciós paraziták

Ellenségek és áldozatok koevolúciójának példái A ragadozóknak és a parazitáknak számos, igazán látványos adaptációja alakult ki áldozatuk legyűrésére. A predáció elleni védekezésnek ugyanilyen látványos példái ismeretesek, a rejtőzködéstől a kémiai védelemig, és a védelmek királyáig, a gerincesek immunrendszeréig. Általában nehéz azonban igazolni, hogy egy faj egy másikkal koevolúción esett át. Elméletben a ragadozó és préda viszonya többféleképpen alakulhat: - Folytatódhat a végtelenségig az evolúciós fegyverkezési harc eszkalációjával - Létrejöhet szilárd genetikai egyensúly evolúciós paraziták Kialakulhatnak folyamatos evolúciós paraziták, vagy szabálytalan fluktuációk evolúciós paraziták két faj genetikai összetételében - Vezethet egyik vagy mindkét faj kihalásához A végtelenbe nyúló evolúciós paraziták verseny nem valószínű, mert a támadó- vagy védekező kapacitás fejlesztése idővel olyan energiaráfordítást kíván, hogy a költség meghaladja a hasznot.

A tölgyek tanninjának vagy a fenyők terpénjeinek termelése a növény energiatermelésének 10 százalékát felemészti, a pasztinák Pastinaca sativa a kertben magasabb furanokumarin tartalma miatt védettebb a szövőlepke-hernyók ellen, és több magvat termel, míg ugyanezek a növények az üvegházban, védett környezetben kevesebb magvat termelnek kisebb furokumarin tartalmú társaiknál.

Így érthető, hogy a növények teljes védettséget nem érnek el a növényevők evolúciós paraziták. Egy másfajta költség merül fel, ha az egyik ellenség elleni védelem sebezhetőbbé tesz egy másik ellenséggel szemben.

Az uborkát Cucumis sativus védik a cucurbitacin nevű vegyületek a pókatkákkal szemben, de vonzóak bizonyos uborkaevő bogarak számára. Klasszikus ragadozó-zsákmány koevolúció A természetes populációkra hosszú távú koevolúciójára vonatkozóan, de közvetett bizonyíték nagy számban áll rendelkezésre.

A mezozoikumban új, nagyon effektív puhatestűekre pinworms magától elmúlik ragadozók fejlődtek ki, elsősorban a héjat szétzúzni képes halak és rákfélék. A evolúciós paraziták és kagylók diverzitása is megnőtt, vastagabb héjak, kisebb és védettebb bejáratok, tüskék, és más képletek alakultak ki a ragadozók elleni védelem érdekében, és a regenerálódási anisakida paraziták is fejlődött bizonyos vonalakban.

Az Amerika észak-nyugati részén élő Taricha granulosa nevű érdes bőrű gőte rendelkezik az egyik leghatékonyabb evolúciós paraziták rendszerrel a ragadozók ellen: legtöbb populációjának nagy mennyiségű tetrodotoxin TTX van a bőrében, ami félelmetesen hatásos idegméreg egy példánynak 25 egér megöléséhez elégséges mennyiség. A Thamnophis sirtalis kígyónak azok a populációi, amelyek azonos területen élnek szümpatrikusak a mérget termelő gőtékkel, százszor rezisztensebbek a méreganyagra, mint az allopatrikus populációk.

Néhány parazita, mint a rovarpetékben továbbadódó Wolbachia vertikálisan adódik át, a szülőről utódjára, mások horizontálisan adódnak át a populáció tagjai között, a külső környezet közvetítésével, kontaktussal, vagy vektorral.

evolúciós paraziták

Azok a paraziták, amelyek csökkentik a gazda túlélését, vagy szaporodását, virulensek. Elsődleges cél azoknak az evolúciós faktoroknak a megismerése, amelyek a virulencia mértékét befolyásolják. A virulencia szintje függ a gazda és a parazita evolúciójától is.

Az állati paraziták evolúciójának folyamatában. Paraziták az emberi és állati testben

Klasszikus példa, hogy amikor az üregi nyulat Oryctolagus cuniculus betelepítették Ausztráliába, komolya kártevővé vált. Védekezésül dél-amerikai nyulak myxoma vírusait telepítették be. Bizonyos időszakokban vad nyulakat teszteltek az eredeti vírustörzzsel szemben, és a vad nyulakból származó vírusokat tesztelték laboratóriumi nyúltörzseken. Az idők folyamán a vadon élő nyulak nagyobb rezisztenciát fejlesztettek ki a vírussal szemben, míg a vírusnál alacsonyabb virulancia alakult ki.

Teljesen avirulens vírustörzs nem alakult ki. Az, hogy a vírusok virulensebbé vagy kevésbé virulenssé alakulnak, több faktor függvénye: nagyobb virulencia kialakulása várható pl. Virulancia és rezisztencia természetes populációkban A Daphnia magna parazitája egy mikrospórákat termelő Pleistophora intestinalisamely a bél epitéliumban szaporodik, és spóráit az ürülékbe ereszti.

Fertőzött, és fertőzetlen Daphniákat hoztak össze. Minél több parazita volt a fertőzött egyedekben, annál nagyobb valószínűséggel fertőződött a másik törzs, és minél közelebbi törzset fertőztek, annál nagyobb volt a mortalitás, a saját törzsnél volt a mortalitás a legmagasabb.

Dybdahl és Lively a Potamopyrgus antipodarum édesvízi csiga és közvetett fejlődésű métely Trematoda parazitáját Microphallus sp. A csigapopulációban szexuális és szűznemzéssel szaporodó egyedek egyaránt jelen voltak.

Ha a Trematoda megfertőzi a csigát, testében felszaporodik, és teljesen sterilizálja a gazdát, a saját populációjának egyedeivel a leghatékonyabb. Evolúciós paraziták leginkább aszexuális csigákkal belakott tó különböző klonális fenotípusainak evolúciós paraziták izoenzim markerek alapján5 év alatt megváltozott: a legtöbb genotípus gyakorisági maximuma utáni évben infekciós maximuma is elkövetkezett.

evolúciós paraziták

A ritkább csiga genotípusok eszerint szelektív előnyben voltak, mert rezisztensek voltak a leggyakoribb Trematoda genotípusokkal szemben. Ahogy a csiga genotípusok gyakorisága változott, aztán elveszítették előnyüket.

Parauliták evolúciós ökológiája. Parazitológia és parazita ökológia – Állatorvostudományi Egyetem

A hipotézist úgy tesztelték, hogy 40 ritka csigaklónt és 4, a legutóbbi időben gyakori csigaklónt fertőztek, és az előbbiek csakugyan kevésbé voltak érzékenyek a fertőzésre. A szexualitás szerepe itt tetten érhető: új, ritka, rezisztens genotípusok csak szexuális úton jönnek létre.

Mutualizmus A mutualizmus olyan, fajok közötti kölcsönhatás, amelyből mindegyik félnek haszna van. A szimbiotikus mutualizmuskor a különböző fajokba tartozó egyedek életük nagy része alatt meghitt evolúciós paraziták evolúciós paraziták.

evolúciós paraziták

Bizonyos mutualizmusok szélsőséges adaptációk kialakulásához vezettek. Darwin provokatív felhívása a Fajok eredetében szépen rávilágít a lényegre: olyan példát kér olvasóitól, amikor egy faj csakis a másik faj kedvéért módosul, mert biztos benne, hogy ilyen módosulás természetes szelekcióval nem jöhet létre.

Evolúciós ökológia BIB gyakorlat Környezettudományi Intézet Madarak, élősdik, kórokozók, kutatók National Geographic Evolúciós ökológia BIB gyakorlat A paraziták evolúciós ökológiája Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is a paraziták evolúciós ökológiája fognak neki. Gazda — parazita kapcsolatok evolúciója evolúciós — ökológiája.

A mutualizmus nem altruizmus, hanem a az előnyök kölcsönös kiaknázása, akkor is, ha bizonyos mutualizmusok visszavezethetők parazitikus, vagy egyéb, a másik fajt kizsákmányoló kapcsolatokra. A Tegeticula jukkamoly nemzetség 3 faja a jukkák kizárólagos megtermékenyítője.

Madarak, élősdik, kórokozók, kutatók National Geographic Parauliták evolúciós ökológiája A kevésbé káros paraziták parauliták evolúciós ökológiája már több lehetőség van, ezek például a evolúciós eseményekbe az élőlények fejlődésének történelmében.

A molyok csak jukkával táplálkoznak. A megtermékenyített nőstény egy pollengolyót gyúr hosszú palpus maxillaris-ával. A golyóval egy másik növényre repül és egy fiatal virágot választ. A termő magházának mindhárom kompartmentjére petét rak.

Fonálférgek

A nőstény felmászik a bibeszálon a stigmához és elhelyezi rajta a pollengolyót. A lárvák a fejlődő magkezdeményt fogyasztják.

evolúciós paraziták

A talajban bábozódik. Miután petéit több virág között osztja el, miért nem rak többet egy virágba?

A paraziták evolúciós ökológiája

Biztosan fontos, hogy a növénynek egyszerűen nincsen elég forrása ahhoz, hogy virágjából gyümölcsöt érleljen. Amikor a kutatók kézzel megporozták néhány növénynek minden virágját, azt tapasztalták, hogy mindössze a virágok 15 százaléka érett magvas gyümölccsé, a többi evolúciós paraziták, és leesett a növényről.

A további vizsgálatok megmutatták, hogy a több petét tartalmazó virágok nagyobb eséllyel abortálódnak, azaz nagy a szelekciós nyomás a túl sok petét rakó egyedeken. További példák 6.

A megtermékenyített nőstény behatol és beporozza a hosszú bibeszálú virágot. Petét rak a rövid bibés virágokra, majd elpusztul.

10 GYILKOS PARAZITA, amikhez képest a horrorfilmek gyerekmesék

A virágokból gubacs fejlődik, melyekből a kikelő lárvák táplálkoznak. A hím darazsak korábban kikelnek. A hímek a gubacsban megtermékenyítik a még bent levő nőstényeket, majd elpusztulnak ha van kivezető nyílás.

Ha nincs kijárat, átrágják a syconium falát, hogy a nőstények távozhassanak. A nőstények virágport gyűjtenek és a kijáraton át távoznak. Hasonlóan a fügefajok is csak az adott darázs útján képesek megtermékenyülni. Sok olyan adaptáció figyelhető meg főként a darazsakonmelyek a evolúciós paraziták következményei, pl. További igen érdekes részletekkel szolgál Dawkins: A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása c.

A fajok: Acacia cornigera és a Pseudomyrmex hangyák Közép-Amerika : A hangya a növény körül 1,5 m-es körzetben mindent letarol, agresszív magatartásával távol tartja a fitofág állatokat.

A növény szarvszerű, üreges képleteket fejleszt, melyekben a hangyák lakhatnak.

A paraziták evolúciós ökológiája, Rózsa Lajos

A levélcsúcsokon fejlődnek a Belt-féle testek, amelyek olaj- és proteintartalmú göbök. Ezekkel táplálkoznak a hangyák. A mutualizmus evolúciós stabilitását elősegítő tényezők lehetnek: az endoszimbionták szülőkről utódokra való továbbadódása vertikális transzferismételt vagy élethosszig tartó társulás ugyanazzal a partnerral vagy gazdával, korlátozott lehetőség más partnerre való váltásra, vagy más források együttes felhasználása.

A méhek és Buchnerák mutualizmusa kielégíti a fenti elveket: Minden, evolúciós paraziták méhek sejtjeiben élő Buchnera vertikálisan öröklődik, és valamennyi ismert faj mutualisztikus. Vannak emellett vertikálisan öröklődő, veszélyes szimbionták is. A mutualizmus evolúciós időskálán nem mindig stabil: sok faj csal.

evolúciós paraziták

Sok orchidea nem választ ki nektárt megporzóinak, mások egyenesen álnokok: olyan szaganyagot bocsátanak ki, amelyik hasonlít a nőstények feromonjára, így a rovar a virággal kopulálva végzi a megporzást. A jukkamolyok közül két faj, amelynek ősei mutualisztikusak voltak, nem végez megporzást, de olyan sok petét rak, hogy a lárvák felzabálják az összes magot. A növény abortáló válaszát a túl sok petére úgy játsszak ki, hogy az után a periódus után rakják le petéiket, hogy a virágok elabortálódása bekövetkezhet.

A kompetitív kölcsönhatások evolúciója Ha két faj ugyanazokat a forrásokat használja, közöttük versengés alakul ki interspecifikus kompetíció. Darwin posztulálta, hogy a versengés következménye a források felhasználása terén diverzifikálódáshoz vezető szelekció, amit a fajok eredetének és diverzifikációjának evolúciós paraziták okának tekintett.

Parauliták evolúciós ökológiája

Ma már bizonyítottnak tekinthető, hogy a versengés hatására bekövetkező evolúciós változások az adaptív radiáció legfőbb okai. Az ökológiai kutatások kimutatták az azonos élőhelyen élő szimpatrikus fajok jellemző módon különböznek a források felhasználásában.

Legalábbis plauzibilis feltételezni, hogy ezek a különbségek, legalábbis részben, a kompetíció elkerülésére alakultak ki. Magevő madaraknál pl. Így a legextrémebb fenotípusok genotípusok lesznek a legsikeresebbek: ez a denzitásfüggő diverzifikáló szelekció eredményezhet két új fajt, amelyek kevésbé fednek át a források felhasználásában, evolúciós paraziták fenotípuseloszlásuk is különböző lesz.

Evolúciós paraziták fajok közötti versengés hatására létrejövő divergenciát gyakorta nevezik ökológiai jellegeltolódásnak ecological character displacement. Mivel a lókuszok közötti rekombináció korlátozza a források felhasználásában meghatározó poligénes jellegek varianciáját, sokszor egy-két faj nem képes lefedni a források széles spektrumát.

Parazitológia és parazita ökológia — Állatorvostudományi Egyetem Ha tetszett a cikk, akkor nyugodtan oszd meg ismerőseiddel, valószínű ők is örülni fognak neki. Gazda — parazita kapcsolatok evolúciója evolúciós — ökológiája. Navigációs menü Fegyverkezési versenyek. A parauliták evolúciós paraziták ökológiája evolúciós hatása a szexuális szelekcióba A paraziták általános jellemzői A paraziták számos fajtáját ismerjük napjainkban. Beszélhetünk növényi fito és állati zoon parazitákról.

Ilyen esetekben egy vagy több, a már jelenlévőktől független faj adódhat a közösséghez, és az összes, jelenlévő faj evolúciója tovább finomítja a források felhasználását, hogy a versengés minimalizálódjon. A fajok aztán a versengést mérsékelő más szempontból is divergálódhatnak, megváltozhat például az élőhelyük. A poszméhek szívószájszervének hossza például különbözhet a látogatott virágokhoz való alkalmazkodás eredményeképpen, de vannak azonos hosszúságú szívó szájszervvel rendelkező fajok is, ezek rendszerint más-más habitatokat laknak, például különböző magasságokban élnek a hegyvidéken.

Fonálférgek – Wikipédia

Brown és Wilson alkotta meg az ötvenes évek közepén a jellegeltolódás character displacement kifejezést a földrajzi variációnak egy sajátos mintázatára, amikor két faj szimpatrikus populációi bizonyos jellegekben jobban különböznek, mint allopatrikus populációik. A mintázat kialakulásának egy lehetséges oka, hogy a jelleg valamilyen élelem, vagy más forrás használatával, amiben egyébként a fajok vetélkednének egymással ugyanezt a bélbetegségek helminták használják a kompetíció miatt evolúciós paraziták divergencia folyamatára is.

A galápagosi földi pintyek, a Geospiza fortis és G. A csőr méretének különbözősége korrelál annak hatékonyságával, hogy a madarak hogyan tudják feldolgozni a különböző méretű és keménységű magvakat, és a pintyek populációméretét gyakorta az élelem korlátozza, és fellép a kompetíció 5. A komplex elnevezés indokolt, mert a faj evolúciós paraziták tekintetben szokatlanul változatos, mint az a példából is kiderül.

Észak-Amerika északnyugati részén több tóban két, reproduktív izolációban élő forma él: egy bentikus és egy limnetikus. A két forma különbözik a testformában, szájmorfológiában, a kopoltyúfedő szerkezetében.

Más tavakban, ahol csak egy forma van jelen, annak morfológiája köztes. Az ökológiai felszabadulás ecological release egy másik földrajzi mintázat, amikor egy faj, vagy populáció nagyobb variációt mutat a források felhasználásában és az ehhez társuló jellegekben, ha egyedül van jelen, mintha vele versengő fajok is jelen vannak.