SZEF Akadémia

A közszolgáltatások ára >>>

EMELKEDŐ VAGY HANYATLÓ NEMZET?

A SZEF AKADÉMIA Magyarország legnagyobb civil szervezeteinek, a szakszervezeteknek nyújt önkéntes és önképző szolgáltatásokat. Kérdéseink és válaszaink vannak, magyarázattal szolgálunk, talán programot adunk. Tartsanak velünk! Jelentkezzenek a rendezvényeinkre, iratkozzanak fel a hírlevélre. A Kossuth Klubban tartott előadásainkon, és itt, a honlapon is szívesen látunk minden jóakaratú polgárt, munkavállalót, nyugdíjast és diákot.
Témáinkat az elméleti előzmények és a köztörténeti tények tanulságai mentén, de mindig a jelen problémáira figyelemmel dolgozzuk fel.
A SZEF második akadémiai napján a társadalom egészét érintő közszolgáltatások helyzetét vizsgáltuk.

***

Időpont: 2015. december 5. (szombat)
Helyszín: Kossuth Klub
Budapest, VIII. kerület, Múzeum u. 7.

***

Mi a szerepe a közszolgáltatásoknak a nemzeti, társadalmi újratermelésben? Hogyan hatnak az igazgatási, a hatósági, a humán, a kulturális és a kommunális rendszerek a nemzet életminőségére és versenyképességére? Hogyan dönthet újra maga a társadalom a közszolgáltatások áráról, avagy kiszabadíthatók-e a közszolgák az állami-kormányzati fogságból? Teremthető-e közszolgálati szakszervezeti egység és új szövetség a társadalommal? Ezekre a kérdésekre kereste a választ a SZEF AKADÉMIA 2015. december 5-én.

10:00 – 10:10
MEGNYITÓ

Boros Péterné, a SZEF Akadémia vezetője, az MKKSZ főtitkára

A SZEF AKADÉMIA működési formáit és megoldásait keresi. A feladatunk egyértelmű, hiszen; ÉRTÉKEK és ÉRDEKEK – ezt hirdeti a jelmondatunk.  Amikor eszmetörténeti és köztörténeti előzményeket vizsgálunk, mindig azokat az értékeket keressük, amelyeket a történelem már igazolt.  Amikor szembenézünk a mával, akkor a magunk érdekeit mondjuk ki, és ezeket képviseljük.

Boros Péterné aktuális bérkövetelésekről is szólt. Ezeket bemutatta az ATV aznapi Híradója.

A magyar közszolgálati bérek lemaradásának mértéke miatt csak többéves megállapodás és felzárkóztatás lehet sikeres. A sorainkban már jelentős dolgozói szegénység egy év alatt már nem is számolható fel. Ezért elfogadhatatlan, hogy közel 200 ezer kollégánkat nyolc éve semmiféle bérintézkedés hatása nem érinti.

10:10 – 12:00
ELŐADÁSOK  

 

Közszolgáltatások Európában és Magyarországon – történeti és alkotmányos kitekintéssel

Előadó: Dr. Hoffman István docens, ELTE ÁJK

Hoffman István prezentációval kiegészített előadásában élvezetes ívben mutatta be a  közszolgálat modelljét és európai történetének állomásait, kitekintést nyújtva a kísérő elméletekre, vetélkedő felfogásokra. A prezentáció e szöveg aljáról letölthető.

A közszolgáltatások első példái természetesen már a rómaiaknál is jelen voltak, de érdemben az abszolutizmus és a polgári forradalmak időszakában jelentek meg Európában. A gondoskodó állam, a jóléti társadalom számos közszolgáltatása a XIX. század végén jelent meg, és a XX. század derekán teljesedett ki. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a hatékony közigazgatás nyújtása az állam legfontosabb feladata; a külső-belső védelem, a szuverenitás és a pénz biztosítása mellett.

A polgári forradalmak előtti hűbéri rendszerekben minden egyén függött valakitől; betagozódott a hűbéri láncba. A viszonyokban nem voltak szabályok, de a tartónak is voltak kötelezettségei. A patrónus – kliens római viszonyrendszerét a nemes úr- vazallus, földesúr – jobbágy viszonya váltotta fel. De „Etetni kell a bárányokat, ha nyírni akarjuk” – ismerte fel Mária Terézia.

Az egyházak gondoskodási feladatai az oktatásban, az ispotályokban teljesedtek ki, ám az egyetemek hamar az államok kezébe kerültek. Az építő és a mecénás egyházak kulturális szerepe olykor az állam elé lépett.

Ezeket a viszonyokat az ipari és a politikai forradalmak alakították át. Az ipari termelés és a háború is egyaránt egészséges, írni-olvasni tudó, valamiben hívő, független egyéneket követelt.

A kapitalizmus beprogramozott válságai miatt is szükségessé vált e független, de a válságok idején akár el is pusztuló egyéneket megtartó rendszerek kiépítése; szociális ellátások, munkanélküli segély, oktatás és átképzés.

A vallásszabadság felszámolta a katolikus egyház mecénási szerepét, a kultúra fő szervező erejévé az állam válik.

Az önsegélyező szakmák – bányász, ipari munkásság –pénztáraiból Bismarck állami nyugdíjrendszert formált, és erősítik a folyamatot a pápai enciklikák, de ekkor még csak a GDP 10 százalékának újraosztása zajlik ebben a keretben.

A XX. században az egyre bővülő ellátási formák államcélokká változnak; ezek mintapéldája az 1917-es mexikói alkotmány. Az ENSZ elfogadta a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányát. 1945 –s 1975 között tartott a dicsőséges harminc év Európában, amikor töretlen és egyre bővülő szolgáltatásokat nyújtott a jóléti állam. Mindezt a globalizáció, a világpiac valódi térnyerése törte meg, amely a további térségek munkapiacait és árut felvevő erejét állította az európai viszonyokkal szembe.

Mindezekkel együtt a közszolgáltatások fogalma töredezett, és államonként változó. Minden, amit az állam nyújt, az közszolgáltatás, így az a közhatalom is. Jelentőséget kap a kérdés; ki zárható ki ezekből a szolgáltatásokból? Mert ezek az eljárások szervesen alakultak ki, de később kaptak jogias formát, alkotmányos garanciát.

A társadalmak versenyképességét meghatározó tényező, hogy a tudás alapú társadalmak korában az állam oktatási szerepvállalása nélkülözhetetlen. Miközben a jóléti – szociális szolgáltatások már önmagukban a nemzeti költségvetések negyedét is elviszik, még mindig csak az számít közszolgáltatásnak, amit a jog, tehát az állam annak nevez. És ide tartoznak még az egészségügyi, az oktatási, az igazgatási szolgáltatások is. Tehát általánossá válik a szabályozó állam; ha nem is ő nyújtja, de maga szabályozza a közszolgáltatásokat.

Kapcsolódó anyagok:

Dr. Hoffmann István prezentációja (.pptx)

A közszolgáltatások politikai értelmezése (.pdf)

Egy régi hír, új feladatokkal

***

Csak bér és költség, vagy befektetés a jövőbe? – A közszolgáltatások közgazdaságtana

Előadó: Bod Péter Ákos egyetemi tanár, az MNB volt elnöke

Első szavaiban – és meglepő fordulattal – előadónk az általa jóváhagyott címet mintegy magára hagyta, de egyben nyilvánvalóvá tette; ez így ebben a formában nem kérdés! Természetesen befektetés! Az előadást adatokban rendkívül gazdag prezentáció kísérte.

Az állam mindig termelési tényező volt az adott nemzeti piacokon – tette hozzá. Talán az volt a baj, hogy az üzleti menedzsment kultúrája berobban az állam működtetésébe, s most a válság után, 2009-tól a politika kezdi visszavenni a pozícióit.

Az ENSZ ajánlásokkal él a jó állam működtetéséhez; ezekből kikövetkeztethető, hogy elvárás a terv, a teljesítmény és az elszámoltathatóság. Ennél kevesebbet az állampolgárok sem követelhetnek.

A szerepét kitöltő állam fejleszt és vállalkozik. A szociáldemokrata (eszményi) állam maga a garancia az egyének közötti esélykülönbségek kiegyenlítésére. De ettől mi még messze vagyunk…

Bod Péter Ákos előadásának lényege, mondandójának központja a térségi bérhelyzet elemzése  volt. Számos adat és idősor bemutatásával bizonyította; ez nem a mi, azaz csak a magyarok problémája, bár úgy tűnik, nálunk a legsúlyosabb. Mert Magyarország rosszabbul működik, mint a szomszédai. Nem jelentősen kevesebben, de sokkal többet dolgozunk. Ám a mi „kisgömböcünk”, az állam, nagyobb, mint a szomszédainknál.

A magyar bér valóban olcsó. Ha ez így marad, a meglévő munkaerő innen el fog menni – vonta le a végső tanulságot a Corvinus professzora.

Kapcsolódó anyagok:

Bod Péter Ákos prezentációja (.ppt)

Gazdaságpolitika kulcsszavak vizsgára – Bod Péter Ákos Bevezetés a gazdaságpolitikába című könyve alapján (.pdf)

***

Múzeumok, közkönyvtárak – A modern tudás rendszereinek keletkezése

Előadó: György Péter egyetemi tanár

 A régi és mindig vibráló vita, amelyet György Péter a közgyűjteményi szakma tagjaival folytat nem lehetett akadálya a felkérésnek. Hozzászólása most is indulatokat gerjesztett, de nézetei nélkülözhetetlenek egy európai léptékű, a kulturális intézmények feladatkörét, működését érintő vita lefolytatása érdekében.

A nagy nemzeti kulturális intézményeket és ezek hálózatait a nemzetállam és a nacionalizmus éltette. Igen, kellett valami eszményt beletolni a fejekbe, ha azt várták tőlük, hogy ezer kilométerekre az otthontól fiatal, életerős emberek készek legyenek meghalni…

A közgyűjtemények egész rendszere lényegében érintetlen maradt a Kádár rendszerben, zárványként őrizte a Horthy rendszer nemzeti tudás és minőség eszményét – állította előadónk.

A Nemzeti Múzeumban az uralkodók, a Néprajziban az alattvalók jellemzőit ismerhetjük meg…

A magas kultúrát fizesse meg az, aki fogyasztani akarja – mondotta Margaret Thatcher, s az ebben rejlő rövidlátást évtizedekig nem ismerik fel…sőt a rendszerváltás tébolyában ez polgárjogot is nyert… Ez azt eredményezi, hogy a közszolgáltatásokból kihullik a minőségi kulturális szolgáltatások utáni elvárás…sokak szemében ezek már nem is részei a közszolgáltatásoknak…

Végül döntően mégsem a rendszerváltás, hanem a technológiai forradalom hozta a változást, mert ez utóbbi nem tudja a „magas kultúrát” működő üzleti modellbe foglalni. Márpedig, ha az egyesülés felé tartó Európában (bár ez sem sima ügy) a nacionalizmus és a magas kultúra nem érvényes / nem működik / nem ad politikai előnyt / akkor az állam nem akar költeni rá…

MA: Új rendszer – új elit = neonacionalizmus, de úgy, hogy új médiumok útján érvényesül!

Mindez nem jelenti a könyvtár, vagy a múzeum, mint intézmény halálát. Mert látjuk; a Szabó Ervin Könyvtárnak sikerült a lépésváltás, az OSZK-nak nem. A könyvtár lehet a hálózatok hálózata, működhet a Magyar Digitális Akadémia, de ha nem látogatják, nem használják, olyan, mintha nem is lenne.

A múzeum és a társadalom között kell egy szerződés, és ez csak akkor működik, ha a múzeumnak vannak látogatói, akik kapnak is valamit a múzeumtól…

György Péter előadása végén kitért a budapesti Városliget átépítésének kérdéskörére is…

Kapcsolódó anyagok:

Vérmező / Tranzit Zone (Mandiner)

Az eltörölt hely – a Múzeum (moly)

A kultusz (hűlt) helye – az irodalom(történet) múzeuma (Beszélő)

***

12:30 – 13:00
KORREFERÁTUMOK

 

Zentai Péter külpolitikai újságíró

Zentai Péter zavarba hozta a szervezőket. Eredetileg a közszolgálat területén működő nyugat-európai szakszervezetek mai gyakorlatát kellett volna bemutatnia. Nem ez történt. Ám mondandója kétségbevonhatatlanul valóságos és aktuális kérdéseket járt körül.

Véleménye szerint a hazai nyilvánosság, és ezen belül a közszolgálati média éppen ilyen mai működése miatt a társadalom védtelenné és kiszolgáltatottá vált.

Véleménye szerint a mai Magyarországon ellehetetlenült a demokratikus ellenőrzés minden intézménye, maguk a szakszervezetek is furcsa, koordináták, tengelyek, talaj és horizontok nélküli világba keveredtek. A nemzeti hírügynökség működése cenzúrázott, állami kampányok zajlanak az agyak átmosása érdekében, és már a kultúra, a művészet és a tudomány szervezetei is ellenőrzés alá kerülnek.

Kapcsolódó anyagok:

Alapblog.hu

 ***

Földiák András, a SZEF elnöke

Az okok és háttér sokféleképpen kapott fényt addigra, mire a SZEF elnöke következett. Ő tények sűrített felidézésével kezdte.

Egymillió-kétszázezer honfitársunk a létminimum alatt él! 

A KSH ma még elvégzett számításai szerint is nyilvánvaló; jövedelmeiből nem tudják saját életüket fenntartani és regenerálni azon a szinten, amit a társadalmi közmegegyezés minimumnak ítél! Ez baj, ez nemzeti tragédia! Még nagyobb baj, hogy nincs semmiféle távlati elképzelés a bérfejlesztésre, az útra, hogyan kerüljünk ki innen.

Noha a legnagyobb, az állam, mint munkáltató ebben a vitában nem akar megjelölni. Garantált létminimumot kellene nyújtson az ország. E helyett a kormány széttörte az egyeztetés intézményeit és folyamatát, és egyre növekvő mértékben von el a legkisebb jövedelmekből

Kapcsolódó anyagok:

Pontosan fordított a helyzet (Széttartástalanító)

 ***

VITA

A hozzászólások, kérdések és válaszok során valamennyi előadó ismét megszólalt. Felmerült, hogy a Kormány esetleg pontosan tudja, milyen tervet követ, csak az éppen nem nyilvános. Romboló közrehatása van a bértitoknak, állította egy szakszervezeti újságíró. Mitterrand szerint a nacionalizmus egyet jelent a háborúval – idézte fel Zentai Péter, míg Földiák András a magaskultúra és a giccs közötti határt próbálta felállítani.

***

Képgaléria

(A fotókat Korányi László készítette.)

 ***

Feliratkozom a hírlevélre:

Név:*
E-mail cím:*
Ha szakszervezeti tag,
szakszervezetének neve :

Tisztelt Érdeklődő! A hírlevélre feliratkozók adatait az adatvédelmi szabályok legszigorúbb betartásával kezeljük, e-mail-címére kizárólag SZEF-fel kapcsolatos információkat küldünk. Figyelmét köszönjük!