SZEF Akadémia

A nemzet egészsége >>>

A SZEF AKADÉMIA Magyarország legnagyobb civil szervezeteinek, a szakszervezeteknek nyújt önkéntes és önképző szolgáltatásokat. Kérdéseink és válaszaink vannak, magyarázattal szolgálunk, talán programot adunk. Témáinkat az elméleti előzmények és a köztörténeti tények tanulságai mentén, de mindig a jelen problémáira figyelemmel dolgozzuk fel.
Tartsanak velünk! Jelentkezzenek a rendezvényeinkre, iratkozzanak fel a hírlevélre.
A Kossuth Klubban tartott előadásainkon, és itt, a honlapon is szívesen látunk minden jóakaratú polgárt, munkavállalót, nyugdíjast és diákot.

A SZEF harmadik akadémiai napján a nemzet egészségét, az egészségügyi ellátórendszert vettük górcső alá. Ezek voltak előzetes kérdéseink:
Hogyan hat előtörténetünk és a mindennapok küzdelme a társadalom egészségügyi állapotára?
Igaz lenne, hogy az egészségügyi intézményrendszer csupán 15 százalékban felelős a társadalom egészségéért és életkilátásaiért?
Mit és hogyan kell változtatnunk az intézményrendszerben?
Melyik az az ellátási modell, ami mellé a társadalom többségének támogatása megszerezhető?

A HARMADIK AKADÉMIAI NAP ÖSSZEFOGLALÓJA

2016. január 30., Kossuth Klub

MEGNYITÓ
BOROS Péterné, az Akadémia vezetője megnyitójában tételesen feltette azokat a kérdéseket, amelyekre az akadémiai nap előadóitól várta a választ. Néhány kérdés példaképpen:
Lehetséges az egészségügyi ellátást csak a befizetett járulékokból biztosítani?
Milyen legyen az ellátórendszer struktúrája? Mi történik a háziorvosi rendszerrel?
Hány műtétet kell elvégezni egy kórházban, ahol az adott műtétet egyáltalán engedélyezik?
Mi a helyzet a gyógykezelési protokollokkal, és a költségvetési fedezetekkel?
Hol és hány kórház legyen az országban? Mit várhatunk az orvosképzéstől?

Ezek, és a többi kérdés is sok választ indukált. Volt előadónk, aki a prezentációjában, többen szóban, de összerakták a válaszokat. Talán joggal hangzott el; megpróbáltuk az előző hónapok társadalmi és szakmai vitáit érdemileg összefoglalni, s a leltár közel teljes lett.
Boros Péterné mint a SZEF alelnöke szakszervezeti kérdéseket is szóba hozott. Nézete szerint az egészségügyi ágazatban a szakszervezeti front részben összeomlott, de a régi és az új, most születő szakszervezetek együttműködése kikerülhetetlen. Ám ez is csak akkor hozhat eredményt, ha a teljes közszolgálati világ; szociális ellátók, oktatók, közigazgatásiak, városüzemeltetők együtt mutatnak mintát, és hátteret a egészségügyi szakszervezetek újjászervezéséhez.

Kapcsolódó anyag: „Ezért buknak el az egészségügy átalakítási kísérletei” (Portfolio)

 

***

A VÁLLALKOZÓ ORVOSTÓL AZ INTÉZMÉNYI GYÓGYÍTÓIG
NÉMETH György 
közgazdász, szociológus – Prezentáció (.pptx)

Németh György, miközben elismerte, hogy a társadalom egészségügyi állapotáért a gyógyító intézmények tényleg csak 15 százalékban felelősök, rámutatott arra a tényre, hogy akinek az élete egy orvos kezében van, az bizony 100 százalékot érzékel.
Figyelmeztetett arra, hogy miközben az orvos a kezdetektől olyan vállalkozó volt, akit csak kevesen tudtak megfizetni, az orvosok gyógyító tudása és tapasztalata csak úgy jöhetett létre, hogy a gyakorlat megszerzése érdekében az orvos a fizetőképteleneket is gyógyította. A terápiák végső soron a beválás valódi számai és arányai alapján alakultak ki. Az előadás és a prezentáció a kezdetektől tekintette át a magyarországi orvosképzés és az orvos jövedelmek alakulásának alapszámait, s ezekről a prezentáció bőségesen tartalmaz adatokat. Ismét bebizonyosodott, hogy a dolgok lényege a történetükben van!

Az előadás áttekintést nyújtott a társadalombiztosítás kezdeteiről, és bemutatta azt a folyamatot, amiben a szabadpiaci vállalkozóból a magányos orvos csapatban működő intézményi gyógyító lett. Rámutatott, hogy a mai extrém jelenség, az önkéntes segítő orvos, akinek nincs állása és fizetése, de a hálapénzre számítva szerepet vállal egy korházi osztály munkájában, hogy az megfeleljen a minimum feltételeknek – nos, ez közel sem új jelenség; régen csakis az osztályvezető főorvos kapott pénz, a többiek a gyakorlatért és a személyes haszonért vállaltak munkát a közkórházakban.
Ebből és más elemekből nyilvánvalóvá vált, hogy az orvostársadalom belső története számos ma nem ismert összefüggést tár fel az érdeklődő polgárok számára. Ám ezek ismerete nélkül az orvos-lobby működése nehezen érthető.
A Magyarországon igényelt minőségű ellátás biztosításához szükséges orvosi létszám, és az ő garantált átlagjövedelmük biztosításához szükséges költségvetési fedezet megteremtés kormányzati feladat – jelentette ki Németh György, aki előadása végén konkrét megoldást javasolt.

Kapcsolódó anyag: „Mi van az egészségügyben, ha már a hálapénzes orvosok is beadták felmondásukat?” (444)

***

A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGY UTOLSÓ NEGYEDSZÁZADA
SINKÓ Eszter egészségügyi közgazdász /Semmelweis Egyetem – Prezentáció (.ppt)

Sinkó Eszter előadásában áttekintette azokat a 30 éven belüli modelleket, amelyekben az állampolgárok, illetve a biztosítottak egészségügyi ellátáshoz jutottak. E többször változott modellek jellemzésére bemutatta, hogy a nyolcvanas években az egészségügyi ellátásban felhasznált valamennyi ráfordításnak közel 93-95 százaléka a költségvetésből származott, és a WHO ajánlása szerint fejlett és modern államokban ez az arány a 75 százalékos részesedés esetén normális, jelenleg Magyarországon ez a szint már csak 62-65 százalék, tehát a kiadás egyharmada közvetlenül a betegektől származik. Ma túl sok a rendszerben a magánforrás; magánrendelés és hálapénz, miközben a színvonal, a hozzáférés és a hatékonyság is folyamatosan hanyatlik…
A három szereplő; Betegek – Ellátók – Állam közötti viszonyt számos finanszírozási technika szervezheti meg, mert lényegében ez az ösztönzési rendszer. Meghatározó az intézményi struktúra, a tulajdonosi szerepek, az ellenőrzés és a számonkérés.
Jelenleg – átmeneti évtizedek után – az Állam újra túl sok szerepre vállalkozik, sorra (vissza)államosit, de nem képzett prioritásokat az egészségügy körül.

sinkoeszter

A szocialista intézményi világról a rendszerváltás első éveiben kiderült, hogy számos területen – átoltottság, körzeti orvosi, járó betegek ellátása – világszinten jól teljesítettünk, s az is, hogy a legalapvetőbb döntések még 1989 előtt megszülettek. Még 1988-ban döntés született a gyógyítás biztosítási alapra helyezéséről,1989-ben már lehetővé válik a vállalkozó orvosi praxis főállásban és létrejön az Orvosi Kamara.
A következetes átállás azonban elmaradt; 1990-től két évig nem vezettek be semmit, sodródott a rendszer és a hiányzó pénzt egyre nagyobb arányban pótolta a hálapénz. Átmenetileg jelentős volt a negyedik szereplő, az önkormányzatok szerepe, a járóbeteg ellátás még ma is náluk van.
1992-ben deklarálták a szabad orvosválasztást, a TB levált a költségvetésről, egyes területek szinte teljes privatizáción estek át (labor, diagnosztika, dialízis, gyógyszertárak). De, ha a finanszírozás normatív és szektor semleges, akkor közömbös, ki a gyógyító. Erre épült az 1997-es eütv, és később ezt kuszálta össze a 2003-as, úgynevezett jogállási törvény, amelynek kimagasló vívmánya volt a betegjogok bevezetése. Mindezt átmenetileg garantálni látszott az Egészségügyi és a Nyugdíj Önkormányzatok intézménye, az ezeket létrehozó választások.
Történetünk sötét eleme, hogy ezeket 1998-ban az Alkotmánybíróság megszüntette. Az SZDSZ által erőltetett többiztosítós rendszert a három igenes (vizitdíj, napidíj, tandíj) számolta fel.
2010 után felgyorsultak a változások, államosították a kórházakat, bevezették a népegészségügyi termékadót (chips) és a baleseti adót, megszűnt az Egészségbiztosítási Felügyelet. Teljesen átalakult a szakigazgatás intézményrendszere, a volt ÁNTSZ-t elnyelték a Kormányhivatalok, megszülettek a Regionális Egészségpénztárak.
Az EMMI gigantikus szervezetében elveszni látszik az OEP, végtelenül elhúzódnak a döntési, a méltányossági döntések. Az államigazgatás konszolidált adatai alapján egyértelmű, hogy az egészségügy költségvetési részesedése folyamatosan csökken, a mostani 5.2 százalék a térvesztéssel egyenértékű folyamatokat jelent, valahol az 1993-as reálérték körül vagyunk.
Ebben a rendszerben minden kórházigazgató a politikai hatalom játékszere – fejezte be előadását Sinkó Eszter, akinek prezentációja rengeteg vonatkoztatást segítő adatot tartalmaz.

Kapcsolódó anyag: „Emberi konzultációt indítottak a hálapénz nélküli orvosok” (Origo)

***

AZ EGÉSZSÉGÜGYRŐL A KLINIKUM SZABÁLYAI SZERINT
Dr. WELTNER János sebész, klinikai főorvos – Prezentáció (.pptx)

Dr. Weltner János sebész, klinikai főorvos – aki prezentációjának és előadásának elején tételesen megválaszolta Boros Péterné kérdéseit, mondanivalóját a Nagy Francia Polgári Forradalom jelszavaival kezdte; Szabadság, Egyenlőség, Testvériség / vagy a Halál! – idézte fel a mára elfeledett negyedik fogalmat, majd hozzátette; „most ez van az egészségügyben”.

weltner

A számtalan gyakorlati példával és napi adattal megerősített előadás fontos alapfogalmak és összefüggések megértését próbálta felgyorsítani. Rávilágított a vállalkozó háziorvos alapvető kiszolgáltatottságára, aki az áraira semmiféle hatással nem lehet, vagy, hogy a kórházi ellátás kétharmadát a hotelszolgáltatások adják, a maradékból jön ki az orvos, a nővér, a műszer és a gyógyszer. Ha kijön!
A kívánatos kórházak számát és méretét tekintve megyei és 4-5 fővárosi kórházakra volna szükség; nyolcszáz (800) ágy alatt hatékony kórházat működtetni nem lehet – jelentette ki Weltner János.
Az alkalmazott terápiák beválásán, bizonyítékokon alapuló egészségpolitikát kellene folytatni, de/és ehhez valódi hatóságok kellenek – tette hozzá.
Rengeteg dolgunk van a népesség tudatosítása terén, genetikailag nem különbözünk Európa népeitől, mégis sok itt a TBC és a tüdőrák!
A magyar egészségügyi rendszernek egyszerre kellene autonómia és erőteljes társadalmi kontroll. Ez utóbbi nem létezik; az OEP és a KSH adatbázisa nem köthető össze, nem vetíthető egymásra, egyre inkább hozzáférhetetlen és ezért elemezhetetlen is.
A kórházak finanszírozása (HBCS pontok) alapja 1994 óta változatlan, a költségelemek újraszámítása, korrigálása azóta nem történt meg. Ilyen árkarbantartással egy szatócsbolt már rég bedőlt volna, De mindezt most a volumenkorlát is elfedi.
A minőség a gyógyító cél elérésének százaléka; ebben korszerű határértékek ismertek, de nem ezeket követjük. A műtétek minimumszáma, vagy a z egy orvosra jutó műtétek száma körül erősen következetlenek vagyunk.
A számok más vonatkozásban is megcsalhatnak bennünket; nem a társadalom egészét, hanem rizikócsoportokat, veszélyeztetett népcsoportokat kell például gyakrabban szűrni, mint az alapnépességet.
Az ellenőrzés, a minőségbiztosítás, a társadalmi kontroll, a betegjogok területén körülbelül ott vagyunk, ahol más mutatók szerint is Európában; a 27-28-dik helyen.
Az előadás erősen ráépült a kivetített képekre, amelyek rendkívül sok adatot tártak fel és értelmeztek. A mondanivaló értelmezését a prezentáció feldolgozása segíti.

Kapcsolódó anyag: „Többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben” (Index)

***

A GYÓGYSZERKASSZÁRÓL; KINEK MIBE KERÜL?
Molnár Márk közgazdász – Prezentáció (.pdf)

Molnár Márk közgazdász – a gyógyszerkassza volt gyakorló vezetője a legalapvetőbb és legsommásabb vélemények tagadásával kezdte mondanivalóját.

molnarmark

„A gyógyszerekre kevés pénzt költünk, a gyógyszerek nagyon drágák és itt nagyon nagy a pazarlás! Nos, ezt így ne higgyék el! Sajnos a gyógyszerkassza üzemeltetése, ennek a területnek a finanszírozása sokkal bonyolultabb dolog. Ezért a jelenlegi lehetőséget arra kívánom felhasználni, hogy ebből az összetett és soktényezős világból a legfontosabb törvényeket bemutassam.” A prezentáció is ezt szolgálta, a diák elméleti tisztasággal, logikai szigorúsággal követték egymást, ezt minden érdeklődőnek előre jeleznünk kell!
„A gyógyszer nem olyan áru, mint a hűtőszekrény” – mondta Molnár Márk. Látnunk kell, miért kell az államnak szerepet vállalnia a gyógyszerpiacon. Itt ugyanis egy új gyógyszer létrehozásakor olyan költségek lépnek fel, amit maguk a betegek biztosan nem tudnak vállalni, azaz nem lennének új gyógyszerek.
Ugyanis éppen az emberek védelmében az államok olyan előírásokat adtak a kipróbálási kísérletekre, vizsgálatokra, hogy egy új hatóanyag bevezetése másfél, kettő és fél milliárd dollárra is rúghat. Ebben benne van a hatóanyag kidolgozása, vagy megtalálása, az engedélyeztetés, a piacra lépés költsége is. Ez sok pénz, ezt nem tudja megfizetni senki, azaz nem is jönne létre a gyógyszer! De az új gyógyszerre szükség van. És ennek a havi költsége lehet fejenként és havonként három millió forint. Ezt itt Kelet-Európában nem sokan tudják megfizetni.
Innen indul a gyógyszerkasszák katekizmusa, Molnár Márk előadása ennek megértését ígéri.
Ezt a folyamatot nem a piac, hanem a finanszírozók generálják. A módszer többféle lehet, a filozófiája és a politikai szándékok és érdekek is változhatnak. Ezek érvényesítésére csak az európai rendszerekben több, mint száz kidolgozott szabályzási eszköz (jogintézmény) áll rendelkezésre.
Ebben a rendszerben más fogyaszt, más rendel és más fizet! Aki ezt nem érti meg, az nem is ismeri fel a gyógyszerrendelés hatékony szabályozásának nehézségeit. Ebben a sorban a megbízók és az ügynökök lépcsői váltják egymást, akiket nem közvetlen érdekmozzanatok kötnek össze.
A beteg érdekét képviselje az orvos, vagy a finanszírozó államét? Mindezekről már önálló tudományok szólnak! A hatékony és érdemleges gyógyszerválasztásnak is van módszere, több is! A viszonyok pillanatnyiak, a döntéseket időszakokon belül kell meghozni, listára kell venni a gyógyszereket, az újakat ki kell próbálni, és a régieket ki kell ejteni… Ezt nem segíti, ha egyszerre negyvenféle szabályozás él a százból…
A gyógyszerkassza a helyén van, ha a GDP egy százalékát kezelheti, ha az állam közel 300 milliárdot tesz a betegek befizetett 100 milliárdjához. Ennyit költöttünk a 14 Grippenre…

Hazánkban ma a generikus gyógyszerek fajlagosan nem drágák, és valójában nem is eszünk sok gyógyszert; egy főre egy év alatt kb. 10 000 Ft értékű gyógyszer jut… Mindezekről a prezentáció számos adatot közöl.

***

KORREFERÁTUMOK, VITA

A) NÉPEGÉSZSÉGÜGY; MEGELŐZÉS, FEJLESZTÉS, JÖVŐKÉP
Dr. CSERNUS Éva népegészségügyi szakértő – Prezentáció (.pptx)
Dr. Csernus Éva népegészségügyi szakértő – a Közegészségügyi Szakszervezet elnöke – előadásában Fodor József életművét is felidézve az akkori egészséges életfelfogást, az egészségpolitika megelőzési alapra helyezését sürgette.

csernuseva

Prezentációja és előadása a ma nyitott, vagy a folyamatos átszervezésekkel újra kinyitott elvi és szemléleti kérdések felvetésével és megválaszolásával kereste a megoldást. A szakértő aggodalommal tekint országos intézmények megszüntetésére, s ebben az egészség- és járványügy szaporodó veszteségeit látja.
Nézete szerint a szakigazgatás mai urai a kommunikáció felől érkeztek, a tényleges szakértelem általánosan és egyre hátrébb szorul. Az egészséges életmód mintáinak és gyakorlatának hirdetése önmagában, az életviszonyok formálása, alkalmassá tétele nélkül nem vezethet eredményre…– állapította meg.

***

B) DOLGOZÓKÉNT AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN
TOMA Lajos, a MÖSZ elnöke – Prezentáció (.pdf)
Toma Lajos, a Mentősök Önálló Szakszervezete (MÖSZ) elnöke
A mentősök elnökének prezentációja beszédesebbre sikerült, mint az előadás, amely valami fura, bensőséges és szaggatott, mondhatni öntörvényű szakszervezeti „dumává” kerekedett, amit csakis a beavatottak, a napi szinten tájékozottak érthettek meg. A korreferátum alapos feldolgozása javasolt azoknak, akik képben vannak. Az érdeklődők inkább a prezentációra koncentráljanak, amelyből mindenképp ki kell emeljük az ágazati kollektív szerződések témáját, hiszen ennek szükségessége mellett Toma Lajos is hitet tett.

tomalajos

Szakszervezeti elnökként figyelmeztetett rá; az 1997-es Eü.tv. és a 2003-as jogállási törvény között számos ellentmondás van, ez máig akadályozza az áttekinthető és egységes szabályozást.
Végezetül megerősített; bármiféle megállapodás, kollektív szerződésben rögzített megegyezés csak akkor lehetséges, ha azt megelőzi egy három éves bérfelzárkóztatási program elfogadása.
Az útról, ami ide elvezethet – rámutatva a tényekre – megállapította; az EMMI három területén, ahol egyáltalán bármiféle egyeztetés folyik (közoktatás, szociális terület, közoktatás) annak sztrájkbizottsági keretei vannak, s ennek oka, hogy másképp a párbeszédet nem sikerült a politikai hatalommal felvenni!

Kapcsolódó anyag: Az egészségügyi területen dolgozók átlagkeresete (szakszervezetek.hu)

***

C) MAGYAR GYÓGYSZERÉSZI KAMARA
Dr. HANKÓ Zoltán elnök
Dr. Hankó Zoltán elnök – a hozzászólás lehetőségét köszönve – sajnálkozását fejezte ki, hogy a szakdolgozói és az orvosi kamara vezetői nem jelentek meg, s ezzel lehetetlenné tették egy átfogó, minden releváns szervezet álláspontját megjelenítő rendezvény megszületését.
Az egészségügyi rendszer részének tekintett gyógyszertári működés problémáit áttekintve a gyógyszerész kamara elnöke kijelentette; ágazatuk komplex, átfogó, szakmai, gazdasági és morális válságban volt. Eladósodott, veszteséges bolt volt a gyógyszertár, azt sem láttuk, kié a felelősség. Az átlagjövedelem bruttó 209 ezer forint.

hankozoltan

Mára rendeződött a tulajdonosi, tőkepiaci helyzet, a gyógyszertári készletek normalizálódnak. A jogalkotási munka eredményeként már tudjuk, hány gyógyszertárra van szükség Magyarországon, és látjuk, hogy kevés a képzett, felelős gyógyszerész. Szakembereink önállóak, a felelősségi viszonyok rendezettek.
Kamaránk híd a társadalom és a politika között, képviseljük a szakmánk és az önkormányzatiságunk értékeit. Megállapíthatjuk, hogy a közfinanszírozott gyógyszerek költségeit sikerült megfogni, de észre kell venni, hogy a nem közfinanszírozott termékek ára 2011-14 között 25 százalékkal nőtt.
Az állami egészségpolitika szemlélete és szándéka betáplált egy ellentmondást, aminek hatására polarizálódás zajlik a nagy és hálózatos és a kicsi, egyénileg küzdő gyógyszertárak között. Ez nem jó!
A politika azt mondja; több gyógyszertárra és gyógyszerészre nincs szükség. Ám a gyógyszergyár – nagykereskedők – gyógyszertárak viszonyrendszerében a kedvezmények a nagyok és a hálózatba szerveződők felé mutatnak. A szabályozás a gyógyszertárakat a tökéletesedés, a minőség felé nyomná, de a rendszer minden más eleme a növekvő és bővülő piac logikáját követi. A minőségorientált kényszerek alul maradnak a piaci környezet növekedésorientált világával szemben; ez végső soron a minőségi gyógyszereket a nem támogatott világ fel sodorja.
A Magyar Gyógyszerészi Kamara tisztújítás után van, munkánk rendezett, tudatos, célzott és nyilvános. Szakmánk kiáll magáért, szolgál és a társadalom javára igyekszik kötelezettségeit elvégezni – zárta hozzászólását Hankó Zoltán.

* * *

Az ezt követő hozzászólások kivonatolását részletesen nem végezzük el, azok a rövidsége ezt nem indokolja. Kiemeljük viszont a SZEF egyik tagszervezeti elnökének hozzászólását:

VIZL Péterné, az Egészségügyben Dolgozók Független Szakszervezete (EDFSZ) elnöke
Ágazatunk, az egészségügy a rendszerváltás előtt is maradványelven működött. A munkahelyi viszonyok folyamatosan romlottak az elmúlt évtizedekben, ezeknél csak a munkanélküliség viszonyai pusztítottak durvábban; magában a társadalomban.
Beteg társadalom lettünk, szegény társadalom, szétvert és szétverődő társadalom, amely már a gyermekeinek is ezt kínálja. Közösségeink szolidaritása, és maguk a közösségek is szétestek, az egész társadalomban eluralkodtak a negatív indulatok.

vizl

Államunk felelős lenne értünk, de a közszolgálatokban mindenütt a hiányok halmozódnak.
Az egészségügyi intézményrendszerbe és az itt dolgozók bérébe pénzt kell tenni.
Ma az intézményi keretek 50-70 százaléka bérre megy, a dologi kiadás az igazán maradvány elvű, és ezek hiánya ezért halmozódik újra és újra. A teljesítmény-volumen korlátokat le kell építeni, a HVCS-t újjáértékelni és érvényesíteni.
Tudnunk kell; az intézmények többségében már folyamatosan hiányoznak a működés minőségi előfeltételeit kimondó minimális feltételek. Ma a dolgozók, amikor mégis felveszik a munkát, úgy vállalnak személyes felelősséget, hogy annak betartására objektíve nincsenek meg a feltételek!
Az alapellátások beígért szakosítása késik, nincs mellé rendelt diagnosztika, a műszerpark amortizálódik, csere nincs. A legelesettebbek már el sem jutnak az orvoshoz…
Az alapellátást valóságosan hozzáférhetővé kell tennünk, s ahogy a társadalom egyre mélyebb szegénységbe süllyed, ezt az ellátást alanyi jogon kell biztosítanunk – zárta hozzászólását az EDFSZ elnöke.

Kapcsolódó anyag: „150 évvel Semmelweis után a higiénia hiánya miatt halnak meg betegek a magyar kórházakban” (444)

***

WELTNER János hozzászólása:

***

NÉMETH György hozzászólása:

***

BÉNI Csabáné hozzászólása:

***

BÁRDOS Judit, a Belügyi, Rendvédelmi és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (BRDSZ) főtitkára

***

FÖLDIÁK András, a SZEF elnöke
Utolsóként szólva a SZEF elnöke a mindvégig kitartó közel száz érdeklődő számára is tudatosította, hogy a vitában a SZEF tagszervezeteinek négy elnöke vett részt, ami a szaktudás és az érdekvédelem felkészültségét egyaránt bizonyítja, miközben Bárdos Judit kérdései is egészen indokoltak.
Itt a SZEF AKADÉMIÁN, ma elvégeztük a feladatot; a tudomány és a szakma legjobbjaival elkészítettük azt az áttekintést a problémákról és a gondokról, ami kell ahhoz, hogy megtaláljuk a megoldásokat – zárta szavait Földiák András.

DSC02193

* * *

AJÁNLOTT IRODALOM:

http://hvg.hu/itthon/20161019_magyar_egeszsegugy_tarki_tarsadalmi_riport_2016

* * *

Feliratkozom a hírlevélre:

Név:*
E-mail cím:*
Ha szakszervezeti tag,
szakszervezetének neve :

Tisztelt Érdeklődő! A hírlevélre feliratkozók adatait az adatvédelmi szabályok legszigorúbb betartásával kezeljük, e-mail-címére kizárólag SZEF-fel kapcsolatos információkat küldünk. Figyelmét köszönjük!