SZEF Akadémia

Quo vadis magyar felsőoktatás? >>>

 „Quo vadis magyar felsőoktatás?”

A magyar felsőoktatás aktuális kérdéseivel foglalkozott a SZEF-ÉSZT AKADÉMIA tizenegyedik vitaülése. A rendezvény alapvetően az egyetemi autonómia, és a felsőoktatás finanszírozási kérdéseiben ásott mélyre.

OKISZ INKUBÁTORHÁZ (Budapest, Thököly út 58-62.) – 2017. november 18. (szombat)

ELŐZETES KÉRDÉSEINK voltak:

  1. Mi a feladata az állami felsőoktatásnak, ki finanszírozza?
  2. Mit értünk az egyetemi autonómia fogalmán?
  3. Hogyan értékeljük a magyar felsőoktatás szervezeti átalakításait?
  4. A felsőoktatás mai – válságosnak mondható (?) – helyzete milyen hatással van hosszútávon a társadalomra, gazdaságra?
  5. Miért és meddig „türelmes” a magyar felsőoktatás?
  6. Van-e szükség az oktatói teljesítmény mérésére; ha igen, akkor hogyan?
  7. Milyen érdekérvényesítő technikákat érdemes ma használni a felsőoktatás területén? A vitát Pálfia Zsolt, az FDSZ alelnöke vezette.

RÉSZLETES PROGRAM

10.00   Megnyitó
Dr. Tőrös Szilárd
, az FDSZ elnöke, az ÉSZT alelnöke

A Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke bevezetőjében őszinte és árnyalt eszmecserét kívánt a nagy számban vidéki egyetemekről is beérkezett szakszervezeti középvezetőknek. A téma tétje az egészségügy és a közoktatás mellett a nemzet jövőét leginkább meghatározó felsőoktatás megítélése, a helyzetének valóságos meghatározása – mondotta, majd kiemelte, hogy ebben a vitában – az akadémia történetében először – kormányzati tényezőként az EMMI főosztályvezetője is részt vesz.

***

10.05 „Egyetemi autonómia?”
Prof. Dr. Fábián István, egyetemi tanár, Debreceni Egyetem – Prezentáció (.pptx)

A volt rektorként jelentős intézményvezetői tapasztalatokkal is rendelkező professzor prezentációjában részletesen körbejárta az Egyetemi autonómia fogalmát. A kifejtést az 1088- ban Bologna falai között kezdődő oktatás bemutatásával kezdte; ennek legfontosabb jellemzője a függetlenség volt, s az első évtizedekben már jelen volt, amit modern fogalmainkkal minőségbiztosításnak és habilitációnak nevezünk.

A modern Európa elképzelhetetlen az akadémiai szabadsággal következetesen élő egyetemek nélkül, mert „Csakis autonóm intézmények képesek a felelős értelmiség képzésére” – szögezte le.

Mindehhez szabad vezetés kell, az erőforrásokkal, a kutatási irányokkal, a hallgatóság létszámával egyaránt függetlenül gazdálkodó választott vezetők. A magyar felsőoktatás szervezeti szabadságában tíz éve még 29 államból a tizenhatodik volt a szabadságfokában, ma a 28.

Az egyetemi autonómia, azaz az önrendelkezés úgy kezdődött, hogy a helyi hatalomtól és az egyházak felügyeletétől is mentesült az egyetem, s ennek csak egyik indoka, hogy a minőség igen rövid idő alatt tönkretehető, de kiépítése évtizedekig tart.

Az egyetemek persze az eltérő kulturális, történeti, jogi körülmények között sok részletben különbözhetnek, de a lényeg az mindenütt azonos; ez az önrendelkezés. Az erőforrások és az ingatlanvagyon időkorlátok nélküli szabad gazdálkodása előfeltétel, az autonómia elemei csakis egyszerre és együtt valósítják meg a kívánt szabadságfokot. Ide tartozik a verseny is, aminek kiiktatása szükségképp felszámolja a minőséget.

Ha az állam – a kancellár – vezet, úgy az autonómia megszűnik. Ma hiányzik az a Nemzeti Minimum is, amelyet a felsőoktatás teljesíteni köteles. A Felsőoktatási Törvény végrehajtási jogszabályai késnek, aggályos a MAB függetlensége is, a rektori kinevezések lojalitásalapú, a kollektívák belső akaratát letörő irányba tartanak.

Nyilvánvaló, hogy az állam- és rendvédelmi, a nemzeti kultúra körüli képzések nem lehetnek piaci alapúak, itt az állam fenntartói szerepe vitathatatlan- állapította meg.

Az előadást követő rövid vitában Fábián István kimondta; véleménye szerint ma Magyarországon egy autonóm intézmény működik; az a CEU.

***

10.35 „Trendek és mozaikok a felsőoktatás utóbbi 20 évéből”
Prof. Dr. Padisák Judit, egyetemi tanár, Pannon Egyetem – Prezentáció (.pptx)

Az előadás alapvetően a felsőoktatás, a középfokú oktatás és a közoktatás kapcsolatával foglalkozott. Intézményi metszetben, az előfeltételek, a hiányok felől, mintegy alulnézetben fogalmazódott meg. Az első év a középiskola hiányainak pótlásával telik, és nem csak tudás, de készségek, motiváció is hiányzik. Középiskolás módszerek, állandó számonkérés nélkül elveszítenénk a hallgatókat.

A természettudományos ismeretszint zuhanása rendkívüli. Mindez erősen kihat a minőségre, amit az átalakult finanszírozás csak tovább súlyosbít. Az EU támogatások nem hozhatnak minőségemelkedést, a működésre folynak el.

A professzor asszony egy tanszéki gépkocsi izzócseréjének példázatával élt, amelynek elvégzése a kancellári rendszerben több mint 20 ember együttműködését igényli a valamikori három helyett.

A folyamatok összehangolását mutatja, hogy a képzésben általános iskolai tanárok környezeti ismeretek képzése folyik, miközben a tantárgyat most vezetik be a középiskolákban, szakemberek nélkül…

A vitában a teljes oktatási vertikum reformjának igénye fogalmazódott meg. A kimeneti minőség kompetenciamérése kellene, hogy irányítsa a felvételik, beiskolázások folyamatát…

Kimondatott; az oktatói utánpótlás összeomlott…

***

11.05 „Minőség és stratégia”
Prof. Dr. Kenesei István, egyetemi tanár, Szegedi Tudományegyetem – Prezentáció (.pptx)

Előadónk a rendszerváltás óta foglalkozik a felsőoktatás kérdéseivel, bár ezeket inkább folyamatosan megoldatlan problémáknak kellene neveznünk. Élénk közírói munkásságában szinte valamennyi alapkérdést feldolgozta.

Előadását a 2016-ban elfogadott Felsőoktatási Stratégia célkitűzéseinek vizsgálatával kezdte, s ezek irrealitását a 2005-ben fennállt állapotok és akkori célok tükrében, illetve a mai helyzet nemzetközi tükröződéseiben ragadta meg.

Láttatta, hogy a különböző karokká tett – ide oda dobált, sorvasztott és csatolt – volt vidéki főiskolák, intézmények alakításában miféle szerepet játszott a MAB döntéshozatali rendje, s bemutatta azt a folyamatot, amelyben a Testület elvesztette autonómiáját, súlyát, tekintélyét.

A vonatkozó közlöny tanúsága szerint a köztársasági elnök olyanokat is kinevez egyetemi tanárrá, akiket a Testület erre nem tart alkalmasnak. Tételesen felidézett egy rektort, akinek publikációi szinte kizárólag a saját maga által szerkesztett forrásokban jelentek meg…

Miközben a klasszikus főiskolákból egyetemeket „hazudtunk”, a legjobb intézményeink is kicsúsztak a világon jegyzett legjobb 500 közötti nyilvántartásból. Vannak olyan világranglisták, ahol magyar intézmény a 20 ezredik helyek alatt tűnik fel…

Vizsgálta a doktoranduszok kitűzött és valóságos arányát, s bizonyította, hogy a 20% elhagyása irreális, 2020-ra a 30% már nem jöhet össze, mert az érintetteknek már a „padokban” kellene ülnie… Bemutatta az egész felsőoktatás GDP részesedését, ami fél százalék, és bizonyította, hogy a finanszírozás hallgatói létszám alapú lett, a kutatási irányok, témák nem játszanak érdemi szerepet…

A szabályozók akadályozzák az oktatás és a kutatás kiválóinak külön-külön történő elismerését, az egész oktatói bértáblát meg kellene emelni, de ezt az sem segíti, hogy a nemzetközi álláspályázatokat honosítási, lakcím és egyéb korlátokkal tesszük irreálissá…

Minőség most a CEU-n van – zárta előadását Kenesei István.

***

11.35 „Az állami fenntartású felsőoktatási intézmények gazdálkodása az erőforrásokkal”
Földesi Gabriella, EMMI, főosztályvezető – Prezentáció (.ppt)

A fenntartót Földesi Gabriella, az EMMI Felsőoktatásért Felelős Államtitkárság Intézményirányítási és Finanszírozási Főosztály vezetője képviselte. Előadása ennek megfelelően elsősorban az intézmények gazdálkodását meghatározó elemek és az e körben a minisztérium rendelkezésére álló adatok bemutatására koncentrált. A bemutatott diák adatai – azok összetettsége miatt – a prezentációban megtekinthető táblázatok további részletes elemzése mellett is nehezen értelmezhetők.

Az előadást követő vitában kidomborodott, hogy a kérdezők és az előadó alapvetően eltérő nézőpontból és indíttatással értékelik a felsőoktatás jelenlegi financiális helyzetét, a bérezés kérdését.

***

12.05 Vita az előadók és a közönség részvételével

Az akadémiai ülést vezető Pálfia Zsolt FDSZ alelnök jól gazdálkodott az idővel, így érdemi vita alakulhatott ki, jelentős hozzászólások követték egymást még vagy hetvenöt percen át.

Ezek lényege csak önkényesen lenne kijelölhető, de érdekes volt az az állítás, hogy az egyetemi dolgozók jelentős része „pályázati pénzeken lógva” tartja meg az állását, s ezekben nincs semmi biztonság, olykor csak negyed-vagy féléves „megoldást” nyújtva egészítik ki az elfogadhatatlanul alacsony alapfizetéseket…

Többen foglalkoztak az oktatói teljesítmény mérésének kérdésével, de itt voltak, akik figyelmeztettek: nézni kéne, hogy ezek a hallgatók milyen arányban jártak az adott előadóhoz, hogy alakultak az adott előadónál az érdemjegyek, és bizony itt modifikálni kellene a számokat…

Pálfia Zsolt zárszavában úgy vélekedett, hogy a tanácskozás lényegét érdemes volna valamilyen kis füzetbe, szakanyagban összefoglalni, ami a kollégáknak segítségül szolgálna, szélesebb látókörrel látná el a jogaikért fellépő dolgozókat. A munka inkább csak most kezdődik az FDSZ számára, minthogy megtaláltuk volna a megoldást – mondotta, amikor lezárta a SZEF-ÉSZT AKADÉMIA ülését.

***

Feliratkozás az akadémia hírlevelére:
https://szefakademia.hu/feliratkozás

Szóljon hozzá!

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.