SZEF Akadémia

„Kívánjuk a sajtó szabadságát!” >>>

Időpont: 2016. december 3. (szombat)
Helyszín: OKISZ Irodaház
Budapest, XIV. kerület, Thököly 58.

  • Miként fajult el és vált védekezésre képtelenné a III. Köztársaság médiarendszere?
  • Mi történt a közszolgálati médiával? Milyen jogokat garantál a Médiaalkotmány?
  • Nem úgy volt, hogy a minőségi újságírás műhelyei a demokráciák elsődleges garanciái?
  • A védekező társadalom újra arra kényszerül, hogy megteremtse a második nyilvánosságot?

„KÍVÁNJUK A SAJTÓ SZABADSÁGÁT!”

Társadalmi nyilvánosság, közszolgálati média, kereskedelmi médiarendszer Magyarországon

PROGRAM

10:00 Megnyitó
BOROS Péterné, az Akadémia vezetője (távollétében videóról)
FÖLDIÁK András elnök (SZEF) és KUTI László elnök (ÉSZT) közös bejelentése a SZEF – ÉSZT AKADÉMIA közös folytatásáról

Boros Péterné megnyitója azért videó felvételről ment, mert ő Brüsszelben a CESI kongresszusán vett részt. Az Európai Független Közszolgálati Szakszervezetek újra alelnökévé választotta. Gratulálunk!
A megnyitó végén ott a megelőlegezett felismerés: ha a dolgozó milliók, a szakszervezetek nem képesek megváltoztatni, átalakítani a nyilvánosság tartalmait, akkor minden törekvésük hamvába hullhat. Aki azt hiszi, hogy az internet tényleg ingyen van, az a helyzet foglya marad…

Földiák András és Kuti László, a SZEF (Szakszervezetek Együttműködési Fóruma) és az ÉSZT (Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés) elnökei bejelentették, hogy a továbbiakban SZEF – ÉSZT AKADÉMIA néven működő országos vezetőképzésüket az első évben bázisként szolgáló Kossuth Klub után a Thököly út 58. szám alatt álló OKISZ Inkubátorházban működtetik.

***

10:05 Sajtó és szabadság; a médiairányítás története Magyarországon
SIPOS Balázs (Prezentáció – .ppt)

Sipos Balázs sajtótörténész nem Ádámtól és Évától kezdte, eltekintett a magyar sajtó megszületésének bevezető századaitól. Felkérése szerint a sajtó állami irányításának, szabályozásának történetét tekintette át, mindvégig rávilágítva azokra az áthallásokra, amelyeket a mai magyar médiarendszer működése miatt kikerülhetetlenül „felzengenek” bennünk. Kozma Miklós öröksége, az 1925-ben az MTI-vel szoros és ellenőrzött egységben beindított Magyar Rádió államrezont szolgáló működtetése máig ható mintának tűnik. Az előadás fő tételeit rögzítő prezentáció a tények erejével támasztja alá az elmondottakat. Ezt áttekintve már szinte kikerülhetetlen, hogy a sajtó- és médiairányítás Horthy- és Kádár-rendszer béli lényegi azonosságát és napjainkban zajló formai megújhodását felismerjük.

***

10:25  A nyilvánosság állapota Magyarországon
TÖLGYESSY Péter

Tölgyessy Péter előadásával kapcsolatban előre kell bocsátanunk; ez az 58 perc gondolatokban és állításokban túlságosan gazdag volt ahhoz, hogy néhány sorban kivonatolhassuk. Aki valóban szeretné megérteni és mérlegre tenni Tölgyessy állításait, sajnos nem spórolhatja meg az intenzív szellemi munkát és az egy órányi időt. A kifejtés azzal a bejelentéssel indul, hogy Magyarországon 2010-ben egy új rendszerváltás kezdődött. Az 1989-es demokratikus fordulatot követve most ismét egy központi akarat, egy állami főhatalom alakítja az életünket. Ettől merőben idegen a sajtószabadság eszméje; ugyanis lényege, hogy leválthatatlan legyen. A sajtóban ez a főhatalom a napi politikai szándékok érvényesítését szolgáló propaganda eszközt lát, eszközt, hogy évtizedekre bebiztosítsa önmagát. A pluralitást tűri, sőt modelljének fontos eleme; ellenőrzötten és korlátozottan, de egész működése távol esik a polgári hagyományoktól, de a magyar előzményekhez talán túlságosan is közel.
A polgári hagyomány lényege, hogy a tény és a vélemény elválik, és mindkettő bizonyítása igazság illetve logikai és érték alapú. Ehhez legközelebb a dualizmus idején voltunk – ekkor bizonyosan Európa egyik legszabadabb nyilvánosságával – de a helyzet azóta folyamatosan romlik, csak a kilencvenes évek eleje volt átmeneti kivétel.
A polgári fejlődés egyik motorja a szabad sajtó – ezt hitték 48-as eleink! Tölgyessy innen indítja a történeti áttekintést – és részben vitatkozva az előző előadással – az általa fontos állomásokat érintve értelmezi az eseményeket. E folyamatba a millenium hozza be a fordulatot, a tömegesedő sajtót. A harmincas évek pedig az eltorzult eszmét, bajaink megoldására a receptet; el kell venni a másét… Ez megvalósíthatatlan a sajtó elbutulása – elbutítása nélkül!

Eredmény: a magyar politikai racionalitás megsemmisül.

A Horthy rendszerben végig megjelenik a Népszava – néha tagadhatatlanul fehér foltokkal – mert cenzúra van. Megjelenik a Szocializmus. „Képzeljük el, hogy a Kádár rendszerben folyóirat működik Kapitalizmus címmel!” – mutat rá Tölgyessy Péter arra, mi következett az után, hogy magánember már nem lehetet kiadó a Rákosi Magyarországon, és ez 1989-ig így is maradt.

A nyolcvanas évek – szűkebb területeken már előbb – a sajtó lassú felszabadulási folyamatait hozza, de az áttörést a nyelv, a HVG nyelvének áttörése hozza. Da a valóságra keményen rámutat; 1984-ben a magyar társadalom szinte semmit nem tudott a Los Angelesben zajló olimpiáról, hogy ott egy Szabó Katica nevű magyar lány micsoda sikereket ért el. A teljes éremtáblázat csak a HVG-ben jelent meg!
Aztán a Kádár-rendszer haláltusája delén, 1988-ban már nincs politikai nyomás, de nincs tulajdonos sem; a magyar lebegő értelmiségiek, a vezető újságírók ezt az eufórikus szabadságot élik meg – „MI mondjuk a tutit! ” – és azt hiszik, hogy ez az angolszász típusú sajtószabadság!
Majd jön 1989, amikor a „sajtószabadság, a rendszerváltás hősei” a nyakukba kapják a politikai pártokat, aztán 1990 tavaszának sokkja, amikor olyan politikai erők jutnak többségre, akik eddig „nem voltak sehol” – akiket „nem mi csináltunk”! Ennek a feldolgozása eltart egy darabig; az MDF kormányt még sikerül taccsra tenni, de a kilencvenes évek közepén új szereplők is jönnek: a tulajdonosok!
A színre lépő jobboldal politikai többsége mellett egy ideig még alapvetően érintetlenül működnek a reform értelmiségiek szerkesztőségei, de ezekkel valójában a kádári kisember sem értett egyet. Egy iszonyú kollizió ollója vágta keresztbe a folyamatokat. Jöttek az első szabad önkormányzati választások, és az MDF olyan vereséget szenvedett, hogy abból már ki sem jött, csak elhúzódott a haláltusája. Szinte a politika egésze felhorkant; ez a sajtó műve volt. És különösen Orbán Viktor értette meg a leckét, hiszen 1993-ban még nagyobb többséget mértek neki, mint azóta bármikor, de 1994-ben 21 képviselője lett és Horn Gyulának 209.
Orbán megértette a leckét és innovált; saját sajtó kell! Nem azért kell dicsérni minket, mert jók vagyunk; nem az igazság kell, hanem a pártpropaganda! Különösen érdekes, hogyan indult a folyamat. Mivel Horn ugyanezt gondolta a vele mindvégig kritikus Népszabadságról, s nem kellett neki a Baló féle tv sem, alkut kötött Orbánnal, az ORTT pályázatban az RTL befuttatása során együttműködtek, cserében a Fidesz megkapta a Magyar Nemzetet.
Orbánék szerint bármiféle eszköz alkalmazható (volt) a saját sajtó gazdasági alapjainak megteremtése során. Nézzék csak, hogyan született meg a Népszabadság gazdasági alapja a Rákosi-érában –tehetnénk hozzá! De azt épen a 2000 után is következetesen hozott kritikus attitűd miatt maga az MSZP vezetése tette tönkre, semmisítette meg…
Tölgyessy Péter itt fogalmi síkot váltott; áttért a gazdaság területére, a kicsi és szegény magyar (média)piac adottságaira. Figyelmeztető tények sorára csak udvariasan utalva felidézte azt a folyamatot, amiben a jó kilencvenes években mérhetetlen mennyiségű pénz áramlott át a médián és vált magánvagyonná, de nem jött létre saját médiatőke és nem született meg néhány független szerkesztőség. Volt olyan év, hogy a volt szocialista tábor országaiba ömlő külföldi tőke 70 százaléka Magyarországra jött. Ez persze megjelent a sajtóban is. Tulajdonos és hirdető egyaránt öntötte a pénzt. De a régi kádári gebines receptje szerint mindebből személyes vagyon lett…
Aztán a külföldi tőke rájött, hogy ez egy szűkülő piac, és kivonult, a sajtónak pedig maradt az állami kiszolgáltatottság, magán médiatőke nem létezett!
Az, hogy ORSZÁGOS KÖZJÓ megsemmisült, maradt a pártküzdelem, s hogy a pártok közül melyik fér hozzá a költségvetéshez, hiszen a pártsajtó ebből épül, ebből táplálkozik az újra államivá tett közmédia…
A baloldali médiaértelmiség töredékében még munkált a sajtószabadság és a függetlenség eszméje, de jelentéktelenné vált, a jobboldali sajtó alapvetően a harci újságírásra szerveződött és egyre erősebb lett…   És ezt a harcot a baloldal elveszítette, mert a belépő fiatal korosztályok sem a kádári kisemberi, sem a maradék reformbaloldali attitűdöt nem fogadták el, ezekbe nem „léptek bele”.
Ezek a fiatalok abban egyetértettek, hogy ezt az öröklött „félképzett elitet” el kell takarítani. Részben ők csinálták a Jobbikot,  és az LMP  – t részben  – miután nem követték szüleiket az MSZP felé – a Fideszre szavaztak.
Ez felismerve és megértve indította el Orbán Viktor a maga rendszerváltó fordulatát. Ez a média világában azt jelenti, hogy mindenhol ott kell lenni! Gyakorlatilag mindenütt, de legyen néhány szubkultúraként működő kicsi, lokális nyilvánosság. És ezeknek van jelző funkciója! A netadó mutatja, még korrekciós funkciója is.
Hogy aztán ez az elfoglalt nyilvánosság mennyire hatékony, azt jól bizonyítja a „migráns ügy”, amely gigászian nagyobb gondnak tűnik, mint az egészségügyi rendszer állapota. Miközben a migránsok néhány óra alatt átfutottak az országon, és mára más szinte nincsenek is…
Mindezek a folyamatok kötődnek a nyilvánosságszerkezet átalakulásához. Régen, a press-sajtó világában voltak a hírek valóságtartalmát felmérő beléptető kapuk (minőségi szerkesztőségek). Ma ezek már nem működnek, bármi tartalom lehet, és bármi igen elterjedt tartalom is lehet…
A baloldal – és vele a klasszikus polgári értékek képviselői is – elvesztették kapcsolatukat a kisemberrel.
A világban – ezt jelzi a Brexit és Tramp – most zavarodottság, és egy olyan társadalmi trend és válasz van, amely szerkezetileg tisztán először Magyarországon jelentkezett. Ebből fakadhat a remény, hogy az erre adott válasz is nálunk fogalmazódik meg először.
De annak, ami most zajlik, még jelentős felhajtó ereje van! – fejezte be előadását Tölgyessy Péter.

***

11:10  Közszolgálati vagy állami média?
VÁSÁRHELYI Mária előadását azért nem kivonatoljuk, mert teljes szövegét csatoltan közreadjuk: (Előadás – .doc)               

***

11:25 „ Akkor kellett volna üvölteni!” – nyomtatott sajtónk elmúlt huszonöt évéről
SZÉKY János, az Élet és Irodalom szerkesztője

Széky János furcsa, csendesen csordogáló előadása valódi szemléleti taposóaknákat rejt, s ezeket semmiféle kivonat nem tudja pontosan jelezni.
A negyedszázad folyamatainak kiváltó okait keresve azt állította, hogy a magyarázat a következő:
– nem volt forradalom,
– a sajtó nem becsülte meg értékén önmagát / komolyan vették a pártokat, alávetés lett a vége…
– nem volt a szakmában szolidaritás,
– nem volt médiapiac.

Megemlítette, hogy az állami tulajdonú Magyar Hitelbank pénzén olyan új újságok futottak, mint a Reform, vagy a Mai Nap, ezeket a legmagasabb rangú (volt) III./III-as társadalmi munkatársak szerkesztették, s ezek elszívták az olvasói fizetőképes keresletet olyan kísérletek elől, mint a TÉR-KÉP, vagy a Világ, később a Köztársaság…

Máshol – a többi volt szocialista országokban – 1989 után lettek olyan lapok (nem egyszer volt „KISZ-es”, ifjúsági lapokból) amelyek tényleges átalakulás után meghatározó országos napilappá fejlődtek… Ezeken a piacokon nem őrződött meg változatlanul a régi lapstruktúra, nálunk – egy kis átmenet és elbukott kísérletek után – valójában minden maradt a régiben…

Magyarországon az online tartalom mindenkinek ingyen kellene… De hát azt elő kell állítani!
A működő lapok túl komolyan vették a pártokat, mindegyik lecsatlakozott valahová… A szolidaritásnak legfeljebb csírái maradtak, az ÉS a tokaji szőlők ügyében egyedül maradt…
Aztán amikor 2010-ben becsapott az új médiatörvény, alig akadt, aki tiltakozzék…
Itt mindenki azt hiszi – akit valaki a médiapiacon kívüli okból finanszíroz – hogy ő képviseli a jó ügyet!
Most a helyzet reménytelen! – mondta Széky János, aki önálló blogot visz, aktív az FB-n, és az ÉS-ben!

***

11:40 Eltűnik a parlament a nyilvánosságból?
DOMÁNY András

Domány András 19 éven át közvetítette Magyarországnak a Parlamentben történteket. A Magyar Rádió nyugdíjasa, Táncsics díjas újságíró lépésről lépésre mutatta be, miképp lehetetlenült el, miért vált mára érdektelenné és közömbössé mindaz, ami a Magyar Országgyűlésben történik.

***

11:55 A fogyó média fogyasztói – politikai tájékozódás 2016
HANN Endre (Prezentáció – .pptx)

Hann Endre médiakutató prezentációja rendkívül sok adatot tartalmaz, ennek előzetes, vagy párhuzamos böngészése nélkül előadása nehezen követhető.

Az előadás arról ad számot, hogy két azonos metodikájú felmérés alapján miképp érték tetten a politikai szimpátiák és a médiafogyasztás módosulásait Magyarországon. Másképp fogalmazva, miképp veszi birtokba a médiát a hatalom a jelen folyamatai során. A kifejtés az ábrák nélkül, csak a szavak útján reménytelen. Ennek az előadásnak a megismeréséért minden érdeklődőnek meg kell küzdenie. Cserében igen finom megoszlásokat és módosulásokat mutató adatokhoz juthatunk.

Például kiderül, hogy alig másfél év alatt – nagyrészt a G-naptól számítva – közel harmadával, 21 százalékról 16 százalékra esett vissza a napilapot olvasók köre. A diplomásokat kivéve a teljes népesség elsődlegesen a televízióból tájékozódik. Az internethasználók körében sem az internet van az első helyen. A megyei lapokat legalább hetente egyszer kézbe vevők aránya 25-ről 17-re csökkent!

A híradók közül az RTL Klub uralja a terepet, kissé ellensúlyt tart a kormányzati fölénnyel a többi csatornával szemben! A HÍR-TV 46-ról 39-re esett vissza az elsődlegesen ezt megjelölők között. A Magyar Nemzetet olvasói negyede elhagyta. A Class FM hat százalékkal javította pozícióját, mielőtt az ismert politikai baleset érte volna. A hozzáférés esélyei nem egyformák. Ezért is kiemelkedő a Klubrádió sikere, mert a budapesti aglomerizációt elérő adásképpel országosan is piacvezető tud lenni.

A hetilapok közül a HVG stabilizálta helyzetét. A hírportálok területén kiugró a 444 teljesítménye; 10-ről 15 %-ra növelte részesedését. Erősödik az internetes oknyomozó újságírás, az atlatszo.hu 6-ról 12-re emelte részesedését.

A Népszabadság kinyírása előtt szintén ezen a téren volt jelentős. Már mérhető a direkt36. Ám a Magyar Idők olvasótábora kimutathatatlan. Nem tudjuk, hogy alakul a most induló Ripost.

A felnőtt lakosság 46 százaléka aktív az FB-n. Az ő negyedük sokszor innen tájékozódik politikai eseményekről. A blogok befolyása még nem ilyen jelentős.

A lakosság többsége (64%) szerint a Fidesz befolyása jelentősebb a magyar médiában. Ezt vallja a kormánypárti szavazók 54 százalékai is. A tudatosan tájékozódók 20 százaléka fogyasztja mindkét oldal orgánumait. A hitelesség szempontjából az RTL híradói vezetnek. A köztelevízió csatornáit a fogyasztók harmada hitelesnek tartja, de a TV2 értékei ezeknél gyengébb.

A lényegi mozzanat a nyomtatott sajtó kiszorulásának gyorsulása; a kiút keresőinek ezt figyelembe kell venni!

***

12:15 A Nagy Blöff
GYURICZA Péter (Prezentáció – .ppt) (Előadás – .doc)

Gyuricza Pétert eredetileg a kereskedelmi televíziózás szemlézésére kértük, de ő fordított egyet a lovon, és egy, az itteni decens hangnemnél indulatosabb, érzelmekben is gazdagabb tényelemzést nyújtott a Fidesz kommunikáció sajátosságairól. Előadása teljes szövegét mellékeljük, a fenti linken letölthető.     

***

12:30 Új utak a jelentős elektronikus archívumok védelmére
ZSOLT Péter (Prezentáció – .ppt)

Zsolt Péter előadását hűen követi a mellékelt prezentáció. Arra kereste a választ, hogy a médiarendszerben zajló folyamatok során keletkező jog- és érdeksérelmek elhárítására rendelt hatósági, szakmai és civil szervezetek mit végeztek az elmúlt évtizedekben. Sajnos elég sanyarú az eredmény és elég kilátástalan a jövő! A médiaetikát és szociológiát tanító kutató szerint valamennyi szervezettípusban javítani kell az eredményeinken, de bizonyos, hogy a civil és a szakmai szervezetek javuló tevékenysége nélkül a hatóságok közrehatása elmarad…

BÜFÉEBÉD

KORRERERÁTUMOK

 

13:00 Tényleg beszélő név a Kunigunda?
LÁZÁR András, az MTVA-nál működő Egységes Média Szakszervezet elnöke

Lázár András az MTVA területén működő Egyesült Média Szakszervezet elnökeként reagált az elhangzottakra. Kiemelte, hogy ők munkavállalók, az államivá lett közmédia visszaállításáért a politikai és állampolgári küzdelmet nem lehet megvívni egy parancsuralmi elven működő munkaszervezetben. Bár a gigászi vezetői fizetések miatt átlagaik jelentősen nagyobbak a társadalmi középértékeknél, jelezte, hogy a munkavállalók 80%-a hasonlóan értékvesztett, hat éve nem emelt bérrel dolgozik, mint sokan a közszolgálatban és a piacon. És van új bérajánlatuk 2017-re: 0 %!

***

13:10 A Népszabadság ügy – tények és tanulságok

HARGITAI Miklós, a Népszabadság aktív szakszervezeti titkára (Prezentáció – .pptx)

Hargitai Miklós, a Népszabadság szakszervezeti titkára mintegy a nap esszenciáját adta, amikor prezentációjának ábráit részletesen alátámasztva és elmagyarázva a lap és munkatársainak sorsát fejtegetve feltárta az események okait és mögöttes részleteit.
Elemzése hű és összesítő képet alkot a magyar sajtószabadság jelenlegi helyzetéről, a hiányzó szakértelemről, a megszűnt szolidaritásról, az összefogás hiányáról és a politikai zavarodottságról.

VITA

13:30 – 15:00
Hozzászólások ideje: 5 perc
Moderálja: ENYEDI NAGY Mihály, az Akadémia titkára (enami@ahajo.hu; +36309215626)

A nap programja rendkívül elhúzódott, s miként arra Gulyás Erika a hétfői (12.05.) Népszavában oly pontosan rámutatott, a rendkívül sok szempontú és rengeteg tényt felmutató elemzés feltárta a mai helyzetet, de kiutat mutató program, vagy javaslat azonban nem került elő.
A hátralévő percekben volt három rövid hozzászólás, de a program létrehozását már senki nem ezektől várta…

HÁTTÉRINFORMÁCIÓK

Mindazoknak, akik szeretnének érdemben felkészülni a szakszervezeti mozgalom számára meghatározóan fontos téma érdemi feldolgozására, ajánljuk az alábbi cikkek áttekintését.

Ezen a kördiagramon mutatjuk be, kinek van országos rádiója ma nálunk  (Kreatív) >>>

„Puha cenzúra, öncenzúra, cenzúra, felfüggesztés, bedarálás – irányok és lehetőségek” (Millennium Intézet) >>>

Bármit is mondanak, nagyon távol állunk a sajtó szabadságától (Index) >>>

Egy történész 20 tanácsa a Trump-rendszerben élőknek (de magyarként sem hülyeség elolvasni) (444) >>>

A TÁRKI a társadalom helyzetéről, állapotáról >>>

Majtényi László a Népszabadság-sztoriról >>>

Az Átlátszó a sajtóműködés tényleges körülményeiről >>>

Az Index cikke a nyomtatott vidéki sajtó példányszámairól és hatásáról >>>

Tamás Pál elemzése a Erdélyi Riportban, a végén javaslatokkal >>>

Nádori Péter: Propaganda-e a magyar médiamodell? (Kreatív) >>>

***

Minden programunk nyilvános és ingyenes. A  magyar kultúrával foglalkozó következő akadémiai nap pontos időpontjáról és a részletes programról a szefakademia.hu oldalon és a hírlevélben tájékoztatjuk a jelentkezőket. Kérjük, regisztráljon!

Regisztráció a januári akadémiai napra:

Név:*
E-mail cím:*
Ha szakszervezeti tag, szakszervezetének neve:

Szóljon hozzá!

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.