SZEF Akadémia

Általános, egyenlő, közvetlen és titkos?

Időpont: 2018. január 27. (szombat)
Helyszín: OKISZ Irodaház
Budapest, XIV. kerület, Thököly 58.

Összefoglaló

 A SZEF-ÉSZT AKADÉMIA tizenkettedik tanácskozását a mostanában kicsit rendszertelen jelentkezés ellenére a régi érdeklődés és sajtófigyelem övezte. Az OKISZ Inkubátorházban tartott konferenciát majdnem a teremben lévő 60 főt meghaladó mértékben kísérték figyelemmel az interneten. A történtekről, a leglényegesebb üzenetekről valódi képet nyújtott a NÉPSZAVA tudósítása (ennek részleteit felhasználjuk ebben az összefoglalóban) és a HÍR-TV este hétkor kezdődött híradója.

Az összefoglalót sajtóválogatás és dokumentumok zárják.

Az AKADÉMIA képzési karaktere most az eddigieknél is erősebb hangsúlyt kapott. Miként az a megnyitóban hallhattuk, a magyar lakosság meglepően tájékozatlan a választási szabályok terén, és bár 1989-től a választók valamennyire megtanulták, miképp érvényesítsék döntéseiket a szavazatukban, most teljes a zavarodottság. Kevesen éretik, hogy az első választási forduló elmaradása miatt minden szavazat átértékelődik, végzetesen véglegessé válik, ugyanis a 2012-ben megváltozott szabályokat és következményeit – a lakosság alig 5-7 százalékát kivéve – gyakorlatilag senki nem ismeri teljesen és pontosan.

A választási szabályok miatt könnyen előfordulhat, hogy a kormányváltás szándékával, de körültekintés nélkül leadott szavazatok abszolút többsége mellett sem lesz hatalmi váltás, sőt, akár újabb kétharmad születhet.

A Tanácskozás előzetes kérdései voltak:

  • Mi a választás tétje; a Közhatalom, az Állam? Milyen és kié ez az Állam?
  • A tényleges társadalmi nyilvánosság és a szólásszabadság része a választási szabadságnak?
  • Miképp történhetett, hogy a lakosság legalább fele máig nem tudja, hogy a kétharmad valójában maximum egyharmadnyi szavazatra épül?
  • A választás 2010 után megváltoztatott szabályai megmagyarázzák a most látható ellenzéki zűrzavart?

A tanácskozás teljes programja kivonatolva és videókban

MEGNYITÓ

Boros Péterné, a SZEF alelnöke, az AKADÉMIA vezetője, az MKKSZ elnöke bevezetőjében a rendezvény szakmai és közpolitikai jellegét emelte ki, elhárította a politikai rendezvény vádjait, és rámutatott: a közszolgák, a közigazgatás szakszervezeti tagjai is hivatalos szerepet visznek a választás lebonyolításában. Ezért is kénytelen volt rámutatni, hogy szakszervezeti rendezvényen vagyunk, olyan köztisztviselők és közszolgák érdekvédelmi harcának részeként, akik most is kénytelenek egy sorrendben már ötödik sztrájkot, a február 15-16-19-re tervezett KÉK SZTRÁJKOT előkészíteni.

***

ELŐADÁSOK

Mi a tét; a közhatalom, az állam, a jövő?
Balázs Péter volt külügyminiszter, a V18 elnöke mértéktartó, kiegyensúlyozott előadásában a karrierdiplomatáktól elvárható választékossággal, objektivitással és tárgyszerűséggel tekintette át hazánk helyzetét az elmúlt nyolc évnyi kormányzás után.

„A V18 néven korábbi kormánytagokból szerveződött csoport vezetője szerint még a választók, de az induló pártok sem találták meg a kormánypártoknak kedvező módon egyfordulóssá változtatott voksolás ellenszereit. A felmérések azt mutatják, a lakosság nem kis része passzivitással reagál, az ellenzék pártjai pedig néha átláthatatlan megoldásokkal próbálnak helyezkedni a legjobb pozíció eléréséért, mert számukra a mostani keretek egyet kínálnak: „ugrást a sötétbe”.

Az egykori diplomata nemzetközi példák alapján is fontosnak nevezte a politikai váltógazdálkodást, mondván, az még a hatalomból átmenetileg kieső pártnak is jó. Minél tovább áll egyetlen személy egy tömörülés élén, annál nehezebb megtalálni az utódját az elkerülhetetlen bukás után – érvelt Balázs Péter. Ez önmagában is jó ok lenne Orbán leváltására, de ennél fontosabb, hogy az ő vezetése alatt nem jó irányba mennek az ország ügyei.

A választóknak például tudniuk kell, hogy az utóbbi évek kedvező nemzetközi feltételeivel egyáltalán nem tudott élni a mostani koalíció. Ha csak a fogyasztás alakulását nézzük egy szűk körben, a V4 országcsoporton belül, azonnal kiderül, hogy mennyire rossz a jelenlegi gazdaságpolitikánk. A magyar fogyasztás ugyanis 2002 óta mindössze 25 százalékkal nőtt, míg a cseheké 45, a szlovákoké 52, a lengyeleké pedig 68 százalékkal!

Az utóbbi nyolc évben tragikus méretűvé vált a kivándorlás az országból, a torz elosztási rendszer miatt a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek, miközben a kormánypártok tagjai „pancsolnak a közpénzekben” – sorolta a V18 vezetője az érveket, hogy miért szorul rá Magyarország a politikai irányvonal változására.”

Tizenkét éve nem volt miniszterelnök-jelölti vita Magyarországon – hívta fel a figyelmet Balázs Péter. Ráadásul az Orbán-kormánynak megint nincs programja – tette hozzá, mert a „jó napot kívánok, boldog karácsonyt, oszt jónapot” szintű beszólásokból nem lesz jövőkép.” A V18, azaz a mi célunk az állampolgárok választási hajlandóságát feléleszteni, de ilyesmire nem volna szabad szavazni – zárta előadását a volt külügyminiszter.

***

Választási szabályok a hatalom birtokában…   
Hubai László történész, választáskutató kapcsolódva az előbbi gondolatokhoz, a politikai váltógazdálkodást a demokrácia alapjának nevezte, de mindjárt hozzátette: a jobboldal nálunk száz éve azt hiszi, hogy csak ő hivatott a magyar érdekek képviseletére, a baloldal nem. Fontos történelmi üzenet ugyanakkor az is, hogy amikor a nemzetközi döntések hatására mégis baloldali irányítás alatt állt az ország, vezetői ugyanolyan eszközöket alkalmaztak a hatalom megtartására, mint a jobboldali kormányok.”

Hazánk választójoga forradalmi ugrásoknak is nevezhető lépésekben fejlődött. Például 1848-ban a lakosság 7 % kapott választójogot, miközben ez Angliában akkor fele ekkora sem volt. 1920-ban már 40 százalék, 1945-ben 66%, majd a nagykorúság leszállítása miatt ez közel 80%ra emelkedik. Amikor a győztesek külső diktátumként a két világháború után követelik a mind teljesebb és demokratikus választási szisztémát, akkor a hatalmon lévő erők ezt mindig – azaz mindig – igyekeznek a következő választások során korlátozni, hogy uralmukat továbbra is biztosítsák…

Bethlen képzettségi cenzus vezet be a nőknél, újra nyílttá teszi a választás vidéken, hogy a politikai (legitimista) katolicizmust és a szociáldemokratákat visszaszorítsa, 1925-ben betiltja a plakátokat!

1947 után általános és egyenlő a választójog, de elfogy a választék, mert egypártrendszer lesz…

Érdekes és visszatérő összefüggés, hogy az Antant 1921 után már jobban érdekelt egy stabilabb, mint egy demokratikus Magyarországban, és a hidegháború alatt 1947 után is így van ez. (Azt már csak az íródeák teszi hozzá, hogy Merkel asszony Németországának is így volt a legolcsóbb Magyarországot a német cégeknek „összeszerelőként” megtartani, tűrve mindazt, ami a jogállammal és a választási rendszerrel 2010 után történt…)

Ha az eszközöket nézzük, Bethlen, Gömbös, Szálasi, Rákosi, Kádár mindent megtett a hatalom védelmében, amit a joggal élve „törvényesen”, majd törvénytelenül meg tudott tenni, és a sort nem kell befejezni, mert előttünk áll a vége – mondotta Hubai László.

Érdekes párhuzamokat rejt az a kijelentés is, hogy a harmincas évek második felétől az iparba tömegesen beáramló segéd- és betanított munkákat végző paraszti tömegekkel az akkori szociáldemokraták nem találtak szót, mert ők csak a konszolidált, polgárosodott, képzett, szakmunkások, munkás arisztokraták tömegeivel tudtak kommunikálni, és nem is volt más eszközük erre a párbeszédre a Népszavánál…

És itt a választásokat kísérő nyilvánossági, média strukturális és kampányeszközök témája következett, azaz a következő előadó.

***

Nem a zsömlye kicsi… avagy egyenlő pályák, egyenlő esélyek – politikai információk a mai magyar nyilvánosságban

Tóta W. Árpád újságíró, a HVG munkatársa egyrészt elhárította, hogy ő „szemleíró” lenne, talán az ugyanezt jelentő „elemző” jobban esett volna, de a lényeg a paradigmaváltásban, a médiahasználat változásaiban, átalakulásában van és lehet – ismerte el bemutatása után.

Álláspontjának lényege, hogy – Marosán Györgyre utalva kijelentette: „Nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy!” Azaz, lehet itt lamentálni, a Fidesz, vagy az Orbán sajtó túlerejével magyarázni a baloldali, vagy ellenzéki, esetleg a neki jobban tetszően független sajtó helyzetét, de ez – véleménye szerint – igencsak gyenge magyarázat.

Álláspontja szerint az államosított, vagy felvásárolt szerkesztőségekben létrehozni próbált Fidesz alapszervezetek médiabefolyása, tényleges olvasói, nézői fogyasztása elenyésző és számukra is katasztrofális. Bármennyire is sok pénz tüntetnek el arrafelé, ez a közvetlen (klasszikus) nyomtatott (párt)sajtó nem ér el tömegeket. Miféle háború az, amikor a Pesti Srácok nem a pártházra, hanem a pártházból kifelé lövöldöznek? – kérdezte.

A Népszabadság, az Origó, a TV2 felvásárlása állami pénz és állami oligarcha útján történt, s ha nem felszámolás következett, akkor szerkesztőségi karikatúrák jöttek létre. Ám amit termelnek, az nem érdekel senkit! Nincsenek auditált példányszámok, néhány ezerben fogynak, de persze ettől teljesen eltorzítják a hirdetési piacot.

Nagyobb baj, hogy egyetlen milliárd sem hagyja őket békén, ha nem az övék, miközben három-négyből működik ma az ellenzéki sajtó egésze. Ezt persze el akarják venni! Még nagyobb baj, hogy az itt működő, országosan elérhető árazott és ingyenes (független) média (sem) nem érdekli a polgárokat.

A HVG, a 168ÓRA, a Magyar Narancs, a NÉPSZAVA itt van, és van Index, 444, Mérce, Átlátszó, és számos további, akár minőségi ingyenes felület. De „a kutyát érdekli” ezekre nem áldoznak lapelőfizetést, net előfizetést és életidőt a polgárok. Nincs érdeklődés, nincs érdekfelismerés, tudatos tájékozódás. Ezen lapok szerkesztői is látják; az Öt dolog, amit még nem tudtál a Bundabugyiról – mennyivel több kattintást hoz, mint mondjuk ez az összefoglaló…

Az internet penetráció a lakosság 15 évnél idősebb részénél 64%, azaz összességében ennél sokkal több, hiszen 5 és 15 között ma már mindenki internetezik Magyarországon.

„De nézzétek, hányan olvasnak hiteles, a szerkesztőség által még minőségi tartalomnak minősülő híreket. A Népszabadság 34 ezer, a Magyar Nemzet 15 ezer, a Népszava 18 ezer előfizetőt tudott szerezni! EZ KEVÉS!” – próbálta tudatosítani Tóta W. Árpád.

Mindez nem érdekli az embereket. Nem adnak rá pénz, életidőt, figyelmet! Széttöredezett a közönség, és az is erősen hat, amit populizmusnak nevezünk. Elhalványult a szerkesztőségek hitelessége, a sajtó önreflexiója gyengül, vannak, akik könnyedén mennek a közönség után..

A változások szemléltetésére említette, hogy ma nem lenne közönsége egy olyan Churchill beszédnek, amely akkor képes volt a britek többségét a megadás helyett az önvédelemre mozgósítani. Nem hallgatnák végig!

Végezetül még felvette: Oké; nehéz a helyzet, kicsi az ellenzéki médiafelület. De nézi valaki, mi folyik ezen a kis felületen?

„Az ellenzéket „kreatív nyomor” jellemzi a HVG publicistája szerint. Azért érezzük mégis, hogy a semleges vagy baloldali sajtót elnyomják, mert nagyon erősen lecsökkent a lakosság tájékozódási igénye, az írott sajtó példányszáma alacsony és nincsenek olyan ötletek, amelyek eladnák a lapokat vagy az ellenzék megjelenéseit a közösségi médiában.”

Az pedig az EU csődje, hogy az USA kormánya tett olyan szimbolikus intervenciót a magyar médiarendszer működésével kapcsolatban, amely leginkább a norvég állami sajtótámogatás logikáját hirdeti. Norvégiában úgy döntött az állam, hogy a nemzeti sajtó olyanképp része a közjónak, mint a vonalas infrastruktúrák a csatornától a vasúti sínhálózatig, s ott a regionálisan második sajtószereplőket támogatják, miként az USA a magyar vidéki sajtót célozta meg a pályázatával. S mindez azért az EU nyomora, mert a kohéziós támogatások jelentős részét ma simán és üzemszerűen ellopják, miközben ennek a töredékéből életben tartható lenne az a független magyar sajtó, ami lehetetlenné tenné ezt! – zárta előadását Tóta W. Árpád.

(A közmédia kevesebb figyelmet kapott ebben az előadásban. Talán pótolhatja ezt a hiányt a DEKA valamikori nyilvánossági munkabizottságának vitairata, ami önmagában is torzó, az összefoglaló végén az ajánlott irodalomban található.)

***

A pillanatnyi állás szerint… – Prezentáció (.pptx)

Fenti címmel tartotta meg előadását a több évtizedes rálátással rendelkező Závecz Tibor közvélemény-kutató, s azonnal előre kell bocsátani, hogy ezt az előadást írásban nem tudjuk összefoglalni!

Hála a figyelmes operatőri munkának valamennyi táblázat jól látszik, s mivel ez a röpke félóra minden percében új adatokat hoz, ezért ennek megtekintése gyorsnézetben lehetetlen. Viszont mellékeljük magát a prezentációt, amit a készítő magyarázatai nélkül, önmagában nem ajánlunk senkinek. Úgy kilátástalannak látszik a helyzet.

Závecz Tibor táblázatokat és pontos értékeket mutatott be a párttámogatottságok pillanatnyi helyzetéről a teljes népességben, a pártválasztók között és a bizonytalanok között is. Bemutatta a várakozások, a kormányváltásban reménykedők, és a választási hajlandóság arányait is.

Elmondta; ezek az adatok többek a szimpátiánál, és kevesebbek a választói szavazatoknál; számokat lehet mutatni, de prognózist még nem!

Egyetlen meghatározó kihívó már nincsen – vagy még nincsen – tehetnénk hozzá. A Jobbik tíz százalék körül állt be, a DK 5-6 körül, ha a biztos pártválasztókat vesszük, az MSZP és Párbeszéd formálódó blokkja a Liberálisok belépésével sem kezdett el érezhetően növekedni, valahol a Jobbikkal tart gyenge egyensúlyt.

A mai – közelítőleg 45%-os – választási hajlandóság brutális Fidesz győzelmet sejtett, de igen sokan vannak, akik még nem választottak pártot, jelöltet, vagy listát. Az elmúlt hat hónapban a Fidesz a teljes népesség 26 százalékáról 33 százalékra erősített, s közben az ellenzéki pártok összesített támogatottsága elmarad a 2014 választások tényértékeitől.

Ám 60 százalék feletti választási részvétel esetén, a mai bizonytalanok megnyerése, valamint a kormányváltást remélő, de aktívan választani még nem akaró – vagy merő – tömegek megnyerése esetén éppen ez a választási rendszer tenné lehetővé az akár alkotmányos áttörést is, de a kétharmad megismétlésének megakadályozását mindenképp. Ezeket a bizonytalanokat elsősorban a 30 évnél fiatalabb és vidéki nagyvárosokban lakó választópolgárok között kell keresni.

A mai számokban és az élő választási szabályokban persze az is benne van, hogy a Fidesz-KDNP – miközben a lakosság és a szavazók 55 százaléka nem támogatta tevőlegesen – nem hogy megnyeri a választásokat, de harmadszor is megszerzi a kétharmadot.

Závecz Tibor figyelmeztetett; a változást remélők – harmaduk ma még szavazni sem akar – többsége – az 51-52 százaléka – egy jelöltet és egy listát remél, mert abban tud tájékozódni, megérti és átlátja, érezhető mögötte számára valamiféle kimunkált egység, ez talán mozgósítaná őket.

A kispártok politikai játékai a választási számtan racionalitása felől nézve érthetetlenek. Az Együtt, a Momentum, ha kimarad a végső alkuból, közel kerül a megsemmisüléshez, és az LMP sem lehet teljesen biztos abban, hogy ezt elkerüli – mutatják a számok.

***

A szabályok, a kampányfinanszírozás és a politikai folyamatok

Wiener György, alkotmányjogász, választási szakértő előadásával méltóképp fogalmazta egybe az addig elhangzottakat. Profi és sokat próbált előadóként első mondataival az önkormányzati köztisztviselők készülődő KÉK SZTRÁJKJÁRA, és önmaga kék ingére utalva valóban elnyerte a jóindulatot, amit aztán a nap legnagyobb tapsát kiváltó nyomdakész szöveggel, parádés előadással hálált meg.

Mondandója gyakorlatilag összefoglalhatatlan, hiszen minden mondata újabb és újabb információval szolgált. A választásokról folytatott nyilvános gondolkodások közül, ha csak egyet lehet ajánlani ezen a tavaszon, bizonyosan ezt kell előre vegyük.

A Fidesz által egyoldalúan megváltoztatott választási szabályok lényegéről és hatásáról szólva Wiener György hivatkozott azokra a számításokra, melyek szerint a 2002-ben és 2006-ban ténylegesen leadott szavazatokkal – csakis az új választási körzetbeosztások alapján (a töredékszavazat számítás, a határon túliak szavazatai miatti további torzító hatás nélkül!!) már ezeket a választásokat is a Fidesz nyerte volna meg!

Ezek a változtatások tehát radikálisan átalakították a választási rendszer működését, elvitték egy korlátozott parlamentáris rendszer kiszolgálása és kitermelése irányába, ennyiben a dualizmus és a Horthy-rendszer szerves történelmi folytatásának tekinthetők, amint azt az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás című preambuluma is rögzíti.

A választókerületi beosztást a korábban leadott szavazatok területi megoszlásainak ismeretében úgy alakították át, hogy azokban a jobboldal többségre jusson. A jobboldali körzetek számát megnövelték úgy, hogy a baloldali többségű körzetek lélekszámát felülterveztél. Például Győr-Moson-Sopron megyében eggyel több körzet van, Budapesten eggyel kevesebb, mint ami akkor jön ki, ha minden körzetben azonos számú választópolgárt tervezünk!

A két forduló lehetővé tette a politikai szövetségek és a koalíciók, a kölcsönös visszalépések lebonyolítását az első szavazás tényszámainak az ismeretében. Ennek elvonása miatt mondják ma azt többen, hogy a választás – ha nincs előtte erős politikai egység és szövetség, minden kispártnak ugrás a sötétbe! A nyers, de relatív többségi elv került előtérbe.

Az önálló országos kompenzációs lista felszámolása tovább korlátozza a rendszer arányossági jellegét, amit végképp felszámol a nyertest jutalmazó töredékszavazati eljárás, hiszen a mandátumot eredményező legtöbb, és a második helyen lévő egyéni jelölt szavazatainak különbségével a győztes képviselő országos listája tovább erősödik. Pusztán ez az egyetlen szabály 2014-ben 6-7 mandátumot juttatott a Fidesznek.

A határon túlról levélben szavazók is az országos listát erősítik – 2014-ben ez minimum egy további mandátumot adott, amellyel a Fidesz elérte a kétharmadot!

Közben a külföldön lévők – akik csak személyesen és a külképviseleteken szavazhatnak –részvételi aránya a lehetséges alig negyedét, ha eléri. Ez nyilvánvalóan diszkriminálja azokat, akik megélhetésük ellehetetlenülése, kilátástalansága miatt hagyták el – legalább átmenetileg – a hazát!

További kedvezőtlen változás volt az egyéni jelölések – ajánló aláírások száma – lecsökkentése, és annak lehetővé tétele, hogy egy választópolgár több jelöltet is támogathat. Mindez a politikailag kritikus erők felaprózását, a jelölési folyamat korlátlan manipulálhatóságát eredményezte.

Mindennek eredményeként 2014-ben valamennyi leadott szavat 44.87 százalékával a Fidesz megszerezte az elnyerhető mandátumok 66.83 százalékát. Ezzel választási rendszerünk aránytalansági mutatója 22 körül alakul, a tisztán többségi és egyéni körzetes angol rendszer a 9.00 – 20.50 körül mozgott az utóbbi hetven évben.

Ez azonban még nem elég. Érdemes legalább a kulcsszámokban áttekinteni a kampányfinanszírozás logikáját és számait. Itt az a lényeg, hogy a költségvetés ad minden egyéni jelöltnek 1 milliót, aki (vagy a pártja) még további négyet elkölthet. Országos pártlista állításához kell 27 egyéni jelölt 9 megyében és a fővárosban, de ekkor már nem 27, hanem 150 millió jár. Aztán a felénél több (54) jelölt esetén már 300 millió felett, a legvégén 106 jelölt esetén kapható 597 millió (és minden 2012-ben rögzített számhoz még + az infláció!!)

Tehát minél több jelölt van, annál több a pénz, és ez növeli az egy körzetben egymás ellen is induló ellenzéki jelöltek számát.

Hogy ezt a hatást fenntartsák, most, alig néhány napja a Nemzeti Választási Bizottság úgy értelmezte a törvényt, hogy az egyéni visszalépésekkel a 27 fős minimum alá nem lehet lecsökkenni, mert ez az országos lista elvesztésével járna! Ez az értelmezés a törvény betűjével, és a választói akarat érvényesülésév el sem találkozik.

Ám a realitás az, hogy 1994-ben, amikor a Fidesz nem nyert, minden komolyan vehető szakértő szerint minimum 4 milliárd forintot költött el a kampányban. Most ezt a költségvetésből erősíti- pótolja a közérdekű tájékoztatás, a nemzeti konzultáció és a Soros – terv bemutatása.

Wiener György, miután a fenti módon vázlatosan áttekintette a választási rendszer Fidesz számára előnyös jellegzetességeit, felhívta a figyelmet két mozzanatra.

Szerinte a Fidesz eredeti bázisának 70 százaléka elhagyta a szavazótábort, abban jelenleg politikailag már jól összegyúrva a volt MDF, FKGP, KDNP, MIÉP, Nemzeti Demokrata Szövetség, Magyar Demokrata Párt, Lungo Drom választók vannak, és a volt SZDSZ támogatók kétharmada, legfeljebb és maximum 2.1 – 2.7 milliónyian, igen erős választási hajlandóság mellett.

Az ellenzék ezzel szemben az esetleges híveit egy pártban már bizonyosan nem tudja tömöríteni, és tábora úgy jelentősen kisebb, hogy a nem választók ma még több mint a választópolgárok harmadát alkotják.

Mindezzel még lehet játszani február 18-ig.

Utána már csak aláírásokat lehet gyűjteni – zárta előadását Wiener György, aki valójában minderről sokkal többet is feltárt, de azt tessék eredetiben, a videón megtekinteni!

KORREFERÁTUM

Lövétei István alkotmányjogász, az MKKSZ felkért szakértőjeként röviden áttekintette a demokratikus európai választási szisztémák politikai következményeit – 2000 éves távlatban. Következtetése szerint a tét végül is mindig az, hogy ki kormányozzon és hogyan. Felidézte, hogy a választásoknak a kezdetektől szerves tartozéka a demagógia.

A választójog fejlődésének motorját azok a társadalmi csoportok adták, amelyek tudatosodva megjelentek a szabályok készítésénél és az urnáknál. Érdek- és szabálytudat, valamint felelősség önmagunkért – s talán a többiekért is – erősen összetartozik. Ám a magyarság többségének nem volt soha szabadságtudata, ezért ma is hiányzik a felelősségtudata is. Pató Pát uram itt ül még a nemzet nyakán…

El kell menni szavazni!

A lehető legtöbb választópolgárnak el kell menni szavazni! Különben durva vég jön, történelmi bukás – állapította meg végül.

ZÁRSZÓ

Földiák András, a SZEF elnöke valóban a lényegre szorítkozott, amikor lezárta az ülést.

Sokrétű, rendkívül sok szempontot és információt felhozó előadások után a SZEF-ben – és talán a többi szakszervezet nevében is mondhatom – tehát a SZEF-ben dolgoznunk kell azért, hogy ez a választási rendszer megváltozzon. Nem jó, hogy a legerősebb javára ennyire torzít – mondotta.

Mi meg akarjuk javítani ezt a rendszert. A szakszervezeteknek, az érdekképviseleteknek érdeke egy arányosabb, a választói akaratot nem ennyire torzító választási rendszer létrehozása.

Bármi lesz az eredmény, mi vállaljunk felelősséget a társadalmi környezetért – zárta a tanácskozást a SZEF elnöke.

Most mindenkinek el kell mennie szavazni.

***

Ajánlott irodalom:

A Válasszunk! 2018 (V18) csoport felhívása
balegyenes.most: 349. szám, 2018. január 21. + egy reprint kiadvány 2014-ből
Krómer István: A bojkott bojkottja (hvg.hu)
Felismerések és javaslatok a közjóról (MKKSZ)
Marczius Tizenötödike – a nemzeti kiútkeresés tizenkét oldala (2012)
A német cégek annyira jól érzik magukat Magyarországon, hogy ha tehetnék, Orbán Viktorra szavaznának (G7)
A DEKA vitairata

***

Köszönjük a figyelmet!
A további programelőzetesekért, tájékoztatókért kérje hírlevelünket!

Szóljon hozzá!

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.